Az univerzális objektív - Sigma 24-70mm F2.8 DG DN | Art [TESZT]

Ez a termék volt az, amivel már elég régóta szemezem, gyakorlatilag az óta, amióta megjelent. Elég ígéretes több szempontból is, mely teljes mértékben megizzasztja a legnagyobb vetélytársát, a Sony 24-70mm f2.8 GMaster objekívet, de vajon fele annyiért kapjuk ugyanazt, a high-end érzést, amit a Sony nyújt? Erre mindenképpen fényt derítünk a tesztünk során. Továbbá az is, hogy ebben az árkategóriában ilyen szintű, univerzális lencsét kapunk, melyet utazástól kezdve, egy erősebb portréfotózásra is magunkkal vihetünk, már-már több, mint tökéletes, így ez abszolút fokozta kíváncsiságomat a termékkel kapcsolatban.

Külső / építési minőség

Az objektívről minden elmondható minőség tekintetében, ami a 35mm f1.2 társáról is el lehet. Tökéletes illesztések, robosztus, erős felépítés, minden szempontból tökéletes lehetne, ha a manuális fókuszálásra legalább annyira ráfeküdtek volna, mint a 35mm esetén. Ugyan a rekesz nem olyan hatalmas, mint a 35mm f1.2-es rekesze, de a mélységélesség f2.8-nál egy Full frame szenzoros gépnél igencsak aprócska ugyan úgy, így a precíz manuális fókusz szükséges lehet, ha a teljes rekeszt ki szeretnénk használni, és gyönyörűen elmosódott hátteret szeretnénk. Tehát annak ellenére, hogy a precíz, kifejezetten nehézkesen elforgatható fókuszgyűrű indokolt lenne, ez az egy dolog mégis hiányzik az objektívről, melynek lehet megvan az oka, és az is lehet, hogy ez egy teljesen szubjektív igény és csak én hiányolom. Ettől függetlenül használható, de egyszerűen nekem túlságosan könnyű volt eltekerni, nem igazán éreztem, hogy hová fókuszálok, ami manuál fókuszt igénylő műveleteknél (pl. sötétben fókuszálás, amiben nem sok váz remekel) kifejezetten könnyítheti a munkánkat.

Az egész objektív egyszerűen ilik a vázra. Méretileg egy tökéletes sablont sikerült megütni a mérnököknek, hiszen egyáltalán nem túl nagy és nem túl nehéz, így nem lesz a kész konfigurációnk sem orrnehéz, kifejezetten élmény lesz vele a fotózás, még ha több óráról is van szó. Az pedig, hogy ekkora teljesítményre képes ilyen méretekkel, számomra abszolút nyerő volt.

Fókuszálás

Ebben már egy jó ideje abszolút élen jár a Sigma, hiszen egyáltalán semmilyen reverse-engineering nem szükséges már ahhoz, hogy a Sony egyébként kiváló fókusz rendszerével tökéletesen kompatibilis legyen. Halk, gyors, pontos, ahogy annak működnie kell, és ez talán enyhíti a fájdalmamat, amit a túlságosan könnyen forgatható fókuszgyűrű okozott, hiszen az esetek 99 százalékában úgy is automata fókuszt fogunk alkalmazni, hiszen manapság már több száz fázisérzékelő auto fókuszpontja van a legtöbb kamerának.

Használat közben

Ennek az objektívnek talán a legkényelmesebb a használata. Mely nem csak a súlyából és méretéből, hanem a standard-zoom mivoltából is adódik. Nem szükséges lencsét váltani minden téma váltáskor, egyszerűen lehet használni portrék készítésére és nagy látószöget lefedő tájfotók készítésére is egyaránt. Az pedig, hogy teljesen fix a rekesz, nagyban megkönnyíti a munkát, hogy nem kell sem az ISO-t, sem pedig a záridőt folyamatosan utánahúzni a témaváltásnak, hiszen amíg a fények ugyan azok, csak nagyobb, illetve kisebb látószöget szeretnénk elérni, a rekesz marad ugyan akkora, így a fény, ami a szenzorhoz jut ugyanakkora marad.

Élesség

Erre szintúgy nem lehet panaszunk, sőt, ebben talán piacvezető a Sigma. Tökéletes rajzolatról van szó, akár mekkora rekeszt is használunk, a képünk mindig pengeéles. Sok tesztelő kolléga említette azt, hogy már-már túl éles, de én úgy gondolom, hogy egy fotó sosem lehet túlságosan éles. Minél több részletet hordoz a kép, annál jobb lesz a látvány, illetve annál egyszerűbb a dolgunk az asztalunk előtt ülve, a képet, vagy a videót szerkesztve.

Utómunka

Ahogyan a 35mm-es testvérénél, úgy itt is szükséges némi korrigálást elvégezni Lightroom-ban, amire szintúgy van Lens Profile, így egy kattintásra megszabadulhatunk a vignettálástól, illetve a torzításoktól, a fotó EXIF-je alapján mért gyújtótáv alapján. Miután rendkívül éles, szép képet kapunk, könnyedén lehet dolgozni az objektívvel készített képekkel, legyen szó szinezésről, retusálásról.

Összegzés

Őszintén szólva mikor kipróbáltam a 35mm f1.2 társát, eldöntöttem, hogy mégsem ezt az objektívet szeretném megvásárolni, hanem inkább a bitang nagy méretű és rekeszű prime társát, de miután kipróbáltam ezt a terméket, egyszerűen magával vitt a könnyedsége, a sokoldalú használhatósága. Ha fotózunk, vagy filmezünk és szeretnénk egy abszolút univerzális, tűéles, könnyedén hordozható, viszonylag jó fényértékkel rendelkező objektívet, de mégsem szeretnénk 800 ezer Forintokat kiadni egy Sony GMaster optikára, tökéletes választás ez az objektív, arról nem beszélve, hogy fele annyiba kerül, mint a Sony változata.

Én hivatalosan is kijelenteném, hogy a Rendszerigény által ez az objektív kapja a 2020-as év legjobb standard-zoom objektívje díjat. Csak ajánlani tudjuk minden fotósnak és indie filmesnek.

Köszönjük szépen a tesztterméket és a lehetőséget a Hama magyarországi képviseletének!