Az éjszakai fotózás királya - Sigma 35mm F1.2 DG DN Art [TESZT]

Amióta a kezeim közé kaparintottam álmaim MILC vázát, azaz a Sony A7 III-at, azóta szemezek a Sigma “Art” Szériás objektíveivel, hiszen mindenhol azokat az ódákat zengik róluk, hogy ezek az objektível a legélesebbek, ezeknek az objektíveknek van a legjobb “rajzolata”. Így hát kaptam is az alkalmon, kértem is tesztelni belőlük bőségesen, hiszen egyrészt vásárlási szándékom is ezen márka felé irányult, illetve tényleg kiváncsi voltam, hogy mégis mit tud egy ekkora összegű fenevad.

A teszt során nem papírokat fogok fotózni különböző objektívekkel, hogy mennyire torzít, illetve mennyire vignettál, mert egyrészt ez nem az az árkategória, ahol javíthatatlan vignettálás legyen, másrészt amint behúzunk egy fotót a Lightroom-ba, észrevéteünk nélkül az objektív profiljához illően a torzulást kijavítja, így egyrészt feleslegesnek éreztem, illetve engem mindig sokkal jobban érdekel az, hogy mennyire praktikus és jó egy objektív az ÉLES használat során, nem pedig szintetikus tesztek alá vetve. Remélem ezzel a kedves olvasóink is így vannak.

Külső/ építési minőség
Abban a pillanatban, hogy a kezembe foghattam az objektívet, egyszerűen leesett az állam a helyéről. Olyan szinten hatalmas súlyt és méretet képvisel, hogy nem is gondolná az ember. Nyilvánvalóan ennek oka van, az f1.2 rekesz-hez 35mm-nél fizikailag lehetetlen, hogy egy aprócska, “utazós” objektívet készítsenek. A barátaimnak küldtem is egy képet, hogy nézzék meg, hogy olyan a szett a vázzal karöltve, mintha a váz csak egy kiegészítője lenne az objektívnek, nem pedig fordítva.

Az objektív egyébként 1.1KG-ot nyom, míg méretileg jóval nagyobb a 24-70mm-es társánál, ami finoman szólva sem hívható aprónak már eleve, nemhogy egy 35mm-es prime objektívhez mérve.

Habár ódákat tudnék írni arról, hogy mégis milyen hatalmas ez a lencse, mégis arra térnék ki, hogy ehhez a mérethez és súlyhoz minőség is társul. Egy darab rossz illesztés sincs a terméken, minden tökéletesen van kialakítva, még a szenzor oldalon elhelyezkedő nyulvány is úgy van kialakítva, hogy a virsliujjú fotográfusoknak is könnyen elférjen az ujja a váz markolatánál, ne pedig az objektív folyamatosan nyomja azokat.

Alapvetően egész sok állítási lehetőséget kapunk. A szenzor oldalától kifelé haladva első körben egy rekesz állítógyűrűt látunk, amit egy kapcsolóval állíthatunk, hogy tekerés közben klikkeljen, vagy legyen kellemes és sima. Én abszolút a kattanást ajánlom, sokszor tekeri el az ember fotózás közben egy jóval szűkebb rekesz irányába, ami nem feltétlen kellemes, ha hirtelen látunk meg egy témát és azonnal le szeretnénk fotózni. Többnyire csak fogjuk a fejünket, hogy mennyire sötét lett a kép.

Kifelé haladva megtalálunk egy programozható funkciógombot, amit a Sony G Master lencséken is találunk, illetve egy kapcsolót az automata és a manuális fókusz között.

Fókuszálás

A fókuszálás szerintem kiemelkedően jóra sikeredett az objektív esetén. Az autofókusz gyors, amennyire csak lehet, illetve teljesen néma, azonban a manuális fókusz jó pár meglepetést tartogat. 2020-ban már az objektívek zöme elektromotorral ellátott fókuszgyűrűvel rendelkezik, így nem mindig érezzük, illetve nem mindig tudunk precíz mozgásokat végezni vele. Ez erről az objektívről ennek ellenére nem mondható el, hiszen annak ellenére, hogy elektromotoros a fókusz, nagyon lágy és nagyon sima, eszméletlen pontos fókuszt tudunk vele elérni, ami kell is f1.2-nél.

Használat közben

Ezzel az objektívvel fotózni fizikailag megterhelő az első napokban. Egy egész napos fotózást nem könnyű vele végigvinni, ugyanis majdhogynem 1.5 kg-ot kell cipelnünk, ha végig ezt az objektívet szeretnénk használni (egy utcai fotózásnál meg mégis mi mást szeretne az ember?!). Mindezek ellenére minden helyzetben megállja a helyét. És úgy talán nem is lesz nehéz összességében, ha nem kell éjszakai fotóhoz állványt cipelnünk magunkkal, ugyanis f1.2 mellett 3-4 ezres ISO-val már egész kellemes és világos képeket tudunk készíteni este.

Élesség

A kép, amit kapunk, eszméletlenül élesek. Még annak ellenére is nagyon éles, hogy f1.2-ről beszélünk, tehát a mélységélesség rendkívül apró. Szemre fókuszálva tökéletesen éles portrékat tudunk készíteni, mely olyan részletes, hogy többé nem is szeretnénk más objektívet használni (de tényleg, nem is kellett volna ez az objektív soha, ha nem próbálom ki).

Utómunka

Mint szinte minden objektívvel, úgy ezzel is van bőven utómunka. Némi vignettálás-t és torzítást ebben az esetben is el kell távolítanunk. Az szerencsére előnyös, hogy a Lightroom-ban már profil is van ehhez a termékhez, így két kattintásból szinte tökéletesre faragjuk a képünket, azonban azzal számolnunk kell, hogy egyenesen a gépből nem fogunk tökéletesen torzulásmentes, vignettálás nélküli képet kapni. Fizikailag véleményem szerint nem is kivitelezhető ekkora rekesznél, de ebbe nem is szeretnék belemenni, hiszen nem vagyok mestere a lencse készítésnek.

Összegzés

Ez az objektív kifejezetten a professzionális felhasználóknak készült. Minden apró kis eleme sugallja, hogy alapos átgondoláson esett át a tervezőasztalon és minden porcikája úgy működik, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Hatalmas fényérték, mégis tökéletes rajzolat, ez a két fogalom jellemzi az egész terméket. Az ára ugyan húzós, mely jelenleg magyarországon olyan 500 ezer Forint körül mozog, azonban a piacon egyetlen párja, ellenfele sincs ennek a terméknek, így kifejezetten jó árúnak tekinthető. Bátran ajánlom minden fotósnak, aki szeretne este is tökéletesen világos képet készíteni bármiféle hosszú expozíció nélkül, esti portrézásra ennél jobb objektívet ajánlani sem tudnék.

Köszönjük szépen a tesztterméket és a lehetőséget a Hama magyarországi képviseletének!

További teszt fotók: