Rindie - Carnivores: Dinosaur Hunter Reborn teszt

A különböző dinaszauruszvédő egyesületek, társaságok figyelmét már így az elején fel akarom hívni arra a tényre, hogy valójában minden fegyver használható altatólövedékkel is, így valójában nem esik bántódásuk a szupercuki T-rexeknek, amikor kergetőzés közben véletlenül beléjük eresztjük a lőszerjavadalmazásunk javát :) Persze azoknak, akik ténylegesen szeretnének leteríteni egy ilyen fenevadat és a trófeáját kirakni, arra is lehetőséget a játék, csak aztán, nehogy úgy járjunk, mint az amerikai fogorvos, aki lelőtte Cecil-t az oroszlánt. Szóval csak óvatosan.

Nem árt tisztáznunk, hogy mivel is állunk szemben. Akik a Deer Hunter vagy egyéb vadászprogramokhoz kívánják hasonlítani a játékot, azok csalódni fognak, a játék sokkal árkádabb jellegű az ezeknél. Már eleve a felvetés, hogy dinókra vadászhatunk eléggé szürreális, de ennek ellenére élvezetes. Ugyanakkor elképzelhető, hogy mennyire lehet realisztikusra elkészíteni egy T-Rex vs. Vadász küzdelmet, tekintettel arra, hogy a valóságban ilyenre nem kerülhetett sor. Sebaj, majd itt, bár ne szaladjunk ennyire előre, mert az már pályafutásunk csúcsa, ha le tudunk teríteni egy ilyen kis cukiságot. Kezdetben elégedjünk meg a Stegasaurus-szal és kevésbé veszélyes társaival.

Az alapkoncepció az, hogy egy drón kitesz minket az általunk választott pályán és ott egy szál puskával és viszonylag kevés lőszerrel kell vadásznunk ezekre az ősi szerzetekre. Minden lelövés után gyémántot kapunk, amelyet emberünk/fegyverünk/eszközeink fejlesztésére használhatunk fel. A kapott gyémántok száma fordítottan arányos az általunk használt segítségekkel, amelyeket szintén gyémánttal vásárolhatunk meg. Tehát, ha viszont magunkkal radart, akkor ugyan láthatjuk, hogy merre vannak a dinók egy bizonyos körön belül, de minden találat után 35%-kal kevesebb gyémántot kapunk. Ha ebbe belevesszük a terepruhánkat, a szagmentesítő „parfümünket” és egyéb kütyüket, akkor már szinte alig kapunk valamit. Érdemes tehát minimalista módban játszani a játék elején, nem csak amiatt, mert a legtöbb eszközre amúgy sem lesz pénzünk, de a korai pályákon található dínók eleve nem adnak túl sok gyémántot.

Említettem, hogy egy drón dob le bennünket a pályára, amelyből több is megtalálható. Ezeket pedig folyamatos játékkal fogjuk tudni feloldani. A legutolsó pályához  18ezer pont kell. Pontot pedig a lelövéseink után fogunk kapni, de attól függően, hogy hány méterről és hány lövésből történt a lelövés. Ami számomra fura, hogy amennyiben altatólövedéket használunk, pl egy Stegasaurus 1 fejlövéstől elalszik, de ha lábon lövöm, akkor ennek többszöröse kell. Ez picit értelmetlen, de sokat segít a játékon, mivel így jutalmazva van, ha ügyesen célzunk. A pályák között nagy különbségek nincsenek, kb 4 féle van és inkább az időjárás változik rajtuk. Egy köddel borított pályán jelentősen lecsökken a látótávolság, így később halljuk meg, ha egy ragadozó dínó a hátunk mögött somfordál. Érdemes tehát minfele figyelni vagy ezekre a pályákra magunkkal vinni a radart.

Összesen 3 fegyver közül választhatunk, egy alap puska, nyílpuska és mesterlövész puska. Amint tudjuk az alap puskát nem fogjuk használni. A nyílpuska hangtalan és emiatt nem hallanak meg minket a ragadozók, mert hát attól, hogy mi lennénk a vadászok, ők még ugyanúgy megtámadnak minket, ha úgy adódik, sőt akár egymást is. Lőszerünk viszonylag kevés lesz, tehát érdemes takarékoskodni vele illetve jól célozni. A kevés itt azt jelenti, hogy a mesterlövész puskával összesen 7 lőszert kapunk és ezt egy extrával megduplázhatjuk, de egy T-Rex leterítéséhez az a 7 golyó éppen csak elegendő.

Miután kiveséztük a fentieket érdemes a lényegre terelni a szót. A vadászat szenvedő alanyaira. Összesen 9 féle dínó létezik és ezek mutálódott változata. Akadnak növényevők és húsevők is. Ez utóbbiakra érdemes odafigyelni. Az előbbiek elvileg megtámadnak minket, ha túl közel merészkedünk, de ilyenre sosem került sor rövid pályafutásom során. Sőt inkább a probléma az volt, hogy elmenekültek. Ilyenkor mindenen keresztül próbálnak elszaladni, de ezzel probléma, hogy a szűken elhelyezett fák között gyakran elakadnak. A sűrű irányváltások miatt pedig nem túl élethű a mozgások. Ez egy hatalmas fekete pont, ezt jobban ki kellett volna dolgozni. További gond, de egyben talán szándékos is, hogy a sziklákra felugrálva nem érnek el minket a ragadozók. Érdemes tehát szikláról sziklára ugrálva haladni és meg-megállni, körbenézni. Minden lövés után várni egy picit, nem-e meghallotta azt egy közelben járó ragadozó. Óvatosnak kell lenni, ugyanakkor elég vicces, amikor egy kb 1 méter magas sziklára felugrunk és így már nem tud minket bántani a nálunk méterekkel magasabb T-Rex. Más oldalról megközelítve a dolgot pedig érthető, mivel ha nem lenne ez a kis segítség, akkor esélyünk sem lenne a játékban. Ugyanis, amíg erre nem jöttem rá, addig kb harmadik pályán szentségeltem, amiért mindig én voltam a vacsora. Jelentős könnyebbség volt, amikor rájöttem erre a lehetőségre és még ennek ellenére is el-elkaptak miközben az egyik szikláról szaladtam a másikra. Nem veszélyes tehát a feladatunk.

Őszintén szólva nagyon jól szórakoztam a játékkal, nagyon izgalmas, hogy egy adott pályán egy szál magunk vagyunk és közben nem csak mi vadászunk, hanem valójában a dínók is vadásznak ránk, tehát nem árt odafigyelnünk. Nagyon szórakoztató a játék és árkád jellege miatt könnyű vele haladni. Nem fogunk órákat bolyongani, mire találkozunk egy fenevaddal. Mindenképpen ajánlom a játékot.