A hátrahagyottak 1. évad - kritika

De mi is a történet? Röviden, tömören annyi, hogy eltűnik a Föld lakosságának 2%-a, szó szerint az egyik pillanatról a másikra. Gondolom nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom hogy az eltűnések óriási zavart keltenek az egész világon, az emberek egy része Isten kezét látja a dologban, mások összeesküvésre gyanakszanak, a tudósok pedig sehogy sem találnak magyarázatot a történtekre. Az esemény hatására az egész emberiség megváltozik. A vallás meggyengül, a szekták megerősödnek, az emberek nagy része pedig próbál túllépni a dolgon, elfelejteni az egészet. 3 év elteltével viszont még erősen érezhető a hatása, és egy egyre erősödő szekta (vagyis inkább csoport) a Guilty Reamnant pedig egyre kirívóbb cselekedetekkel igyekeznek emlékeztetni a maradék 98%-ot az október 14.-ei történtekre.

A főszereplő Kevin Garvey, Mapleton rendőrfőnöke, akinek nem sokkal az eltűnések után széthullott a családja. Felesége a depressziója miatt csatlakozott a GR csoporthoz, fia Tom pedig elköltözött, egyedül a lánya, Jill maradt meg neki, aki elég nehezen viseli, hogy a családtagjai közül egyedül apja foglalkozik vele. A sorozat eleinte több szálon fut, nagy szerepet kap a GR is, ahol beletekintünk a csoport mindennapjaiba és megismerhetjük a szabályaikat, szokásaikat és a motivációikról is képet alkothatunk, de ezt főleg ránk bízza a sorozat. Tom is egy elég komoly szerepet tölt be a történetben, aki Wayne-nek dolgozik, egy sokak szerint természetfeletti képességekkel rendelkező körözött bűnőzőnek, később pedig Wayne egyik „barátnőjére” kell vigyáznia, aki az előbb említett személy gyermekét hordja a szíve alatt.

Mellettük még ott van Nora Durst, aki mindenkinél szerencsétlenebbnek mondhatja magát, hiszen egész családja eltűnt, 2 gyermeke és a férje is. Nora munkája az, hogy kérdőívet töltessen ki azokkal, akiknek eltűnt valamelyik családtagja, hogy a később megvizsgált kérdőívekben közös pontokat találva választ találhassanak az eltűnések okára.

A sorozatban még sok más érdekes mellékszereplő megfordul, mint Kevin apja, aki nem sokkal az eltűnések után megőrült, a GR csoport helyi vezetője Patti, Nora testvére a pap Matt, vagy a rejtélyes kutyalövöldöző fickó, Dean.

A sorozatnak nincs konkrét cselekménye, végig a Mapleton-i emberek mindennapjait követhetjük soron, valamint hogy miben változott meg a világ 3 évvel korábbi esemény előtti időkhöz képest.

Az ok, ami miatt nem kapott tökéletes kritikákat a Hátrahagyottak 1. évada, az az, hogy legtöbben több misztikumra számítottak és kevesebb drámára. Nem érdemes úgy nekiülni ennek a sorozatnak, hogy az ember hatalmas rejtélyekre számít, amikre majd álleejtős válaszokat kapunk a lehető legfordulatosabban tálalva. Itt nem erről van szó. A karakterek a lényegek.

Ez a sorozat 90%-ban egy lélektani karakterdráma, de nem csak egy ember drámája, hanem szinte a teljes szereplőgárdáé. A maradék 10 százalékban pedig marad a misztikum.

És hogy milyen a sorozat, mint dráma? Zseniális.

Nekem kimaradt a Lost, így nem tudom a Hátrahagyottak-at Lindelof korábbi munkájához hasonlítani, de azt elmondhatom, hogy, aki egy depresszív, igazán szívbemarkoló drámára kíváncsi, annak a Hátrahagyottak tökéletes választás lesz. Egy dráma akkor hatásos, ha a készítők elérik azt, hogy együtt érezzünk a karakterekkel és ez meg van a sorozatban. Kevin egy mindenki számára szimpatikus, kívül macsó, belül viszont nem kicsit sérült ember, aki önmagát hibáztatja a családja széteséséért. Eleinte keservesen próbálja megmenteni, és újra összerakni a családját, de a próbálkozásai kevésnek bizonyulnak, mert felesége Lauire egyre inkább elhivatottabb a Patti által vezetett csoport iránt.

Nyilván nem csak azért vagyunk megértőek és nem csak azért szimpatizálunk a karakterekkel, mert többségükkel történt valami tragédia. Egyszerűen mindannyian rendkívül kidolgozott személyiségek, akiknek a motivációi és átalakulásai mind érthetőek, nincs olyan köztük, aki puszta rosszindulatból rosszat cselekedne, mindenkinek megvan a maga indoka arra, hogy mit miért tesz.

Ha sikerül együtt érezni a karakterekkel, akkor sok igen drámai jelenetben lehet részünk, főleg ha az évad második feléről beszélünk. Rendezés és operatőri munka terén nem igazán tudok belekötni az alkotásba, a szokásos HBO minőséget kapjuk ezen a téren. Zenék terén Max Richter igencsak kitett magáért. Bár az intro alatt futó zene valahogy nem tudta elnyerni a tetszésem, az epizódok alatt megjelenő zeneszámok elég nagy érzelmi töltettel képesek megdobni egy-egy jelenetet.

A forgatókönyv talán a legerősebb pontja a sorozatnak. A párbeszédek mélysége sokszor elgondolkodtatja az embert és bár nincs sok misztikum a sorozatban, ami van, az működik. Wayne végig egy érdekes, kérdéses figura, ahogyan Dean is, időnként pedig elég érdekes fordulatot vesz a történet.

A legnagyobb problémám a sorozattal az a tempója, ami időnként (főleg az évad elején) már túlságosan is lassú. Az első két rész pedig elég eseménytelen, de az évad közepén is előfordul pár nagyon, de nagyon lassú epizód. Persze aki egy komoly drámára vágyik, azt ez nem fogja zavarni, de érdemes tisztában lenni ezekkel mielőtt belevágunk. Akik pedig a misztikumra kíváncsiak szintén gondolják meg, hogy belevágnak-e, mert tény hogy sok kérdést vet fel a sorozat, de hogy az első évadban egyikre sem kapunk választ, az biztos.

Akik viszont egy sötét hangulatú, csontig hatoló karakterdrámára kíváncsiak azok most azonnal kezdjék el a Hátrahagyottakat, mert számukra felejthetetlen élményt nyújthat Damon Lindelof legújabb alkotása. A szinkron pedig nagyon jól sikerült, az élményből egyáltalán nem fog elvenni, ha magyar nyelvvel álltok neki a sorozatnak.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=TmR8MDAB-zA[/youtube].