Valaki mindig figyel - Watch Dogs teszt [Xbox360]

Amikor 2012-ben az E3-on megláttam a Watch Dogs trailerét, leesett az állam. Sikerült megtalálni akkor, de most is megvan ez az érzés így a megjelenés után?

2 éve júniusban mutatta meg az Ubisoft mit is szándékozik igazából a GTA-k egyeduralkodásának megtörése érdekében bevetni. Megmutatták a Watch Dogs-ot, amin mindenki csak ámult, hogy ez mekkora újítás, hogy milyen szép és hogy ez milyen jó. Akkor még csak fogalmunk volt arról, hogy érkezhet majd a GTA V, de már akkor is 2013-ra jelentette be az Ubi a WD-ot.

[caption id="attachment_48864" align="aligncenter" width="610"] PC-n így fest a játék max grafika mellett
mérföldek[/caption]

Eljött a 2013-as E3 és kicsit felturbózva érkezett egy újabb videó immáron kijelentve, hogy ez bizony next-gen és hivatalosan is megerősítették a 2013. novemberi megjelenést. Erre akkor a RockStar kontrázott a GTA V jövetelével. Az utóbbi cím sikeresen landolt a boltok polcain még tavaly szeptemberben.  Az Ubi üdvöskéjére meg csak vártunk és vártunk… Tolták-húzták a megjelenést, de csak megjelent 2014. május végén. De hogy milyen is lett? Az lentebb kiderül.

A Watch Dogs nagy újdonsága a többi sandbox játékhoz képest, a mindenki által jól ismert tevékenység, a hackelés. Ezt a tettet és más dolgokat főszereplőnkkel Aiden Pearce által tudjuk megcselekedni a játékban, ami egy nagyon szépen lemodellezett Chicago-ban játszódik. Ebben a városban egy ctOS nevezetű rendszer köré van építve az egész elektromos hálózat. Ez és Aiden telefonja ad lehetőséget arra, hogy sok mindent meghackelhessünk.

Az első töltőképernyő után máris a történet módban találjuk magunkat és meg is ismerhetjük főszereplőnket. Némi szituvázolás után megkapjuk az irányítást és - komolyan mondom - első pillantásra szép volt a látvány, annak ellenére, hogy Xbox 360 volt a tesztplatform. Ebbe belejátszhatott a félhomály is, de ne szaladjunk előre ennyire a grafika terén, maradjunk a bevezetésnél. Tehát megkapjuk Aident, és máris kezdetét veszi a rövid, ám velős tutorial rész. Megtanulunk pár mozdulatot és kicsit megismerjük szereplőnk „munkáját”. Professzionális Hacker. Máris egy meló közben járunk mikor épp balul sül el valami. Bumm, és máris jön az igazi történetmesélés. Néhány flashbacken keresztül kiderül, hogy miért is harcolunk, miért lett Aiden olyan amilyen és egy-két dolog magyarázatot nyer, amire eddig csak ámultunk, hogy mi is történik.

11 hónap elteltével térünk vissza a történetbe, és ekkor azt hinnénk, kezdődik a játék, de tovább jönnek a tutorial küldetések. Ezek nagyon jól megalapozzák a hangulatot, jól bele is merül az ember a játék első 1-2 órájában. Megtanuljuk, hogyan használjuk „képességünket” és azt is megtapasztaljuk, hogy miből fog állni a játék maradék 15-18 órája, - már ami a kampányt illeti. Szóval elsőre behúz a játék, majd mikor rájössz, hogy ez fog ismétlődni annyi különbséggel, hogy változik a környezet és a napszak, az eléggé kiábrándító, ahogy az is, hogy minden küldi előtt ugyan arra a sémára épülő bevezetést kapjuk, magyarul az utca kameráin láthatjuk ahogy Aiden áll és várja, hogy mozdulhasson. Egy szó, mint száz a játék nagyon repetitív. Persze ahogy nekem is neked is jó lesz az elején azon mulatni, hogy milyen vicces sétálás közben egy gomb lenyomásával elszedni mások pénzét anélkül, hogy tudnának róla, de aztán ezt is megunja az ember.

A küldetések köré azért egy történetet is kerekítettek a készítők, ami annyira nem nagy szám. Azt nem mondom, hogy kiszámítható, mert váratlan fordulatok vannak benne, de a faéktől sincs olyan messze. Adott egy elzüllött ember, hackerünk, a tesója, az ő fia és máris meg van az érzelmi szál, akiket ugye valamilyen módon bántani fognak és mi teszünk ellene… Nincs több spoiler, de tényleg ne gondoljatok egy Bioshock Infinite mélységű történetre.

Mint fentebb említettem már, a játék nagyon ügyesen tudja önmagát ismételni, de a gameplayra egyébként nem lehet panasz. Szokni kell az irányítást, de amúgy kellemes. A játék jól mutat minden, a helyzethez mérten kínált lehetőséget, és mindig segít, hogy mit is kellene csinálnod. Így a WD egyébként nem tűnik nehéznek és nem is az, kivéve azt a pár esetet, amikor az okos ellenfél annyira bekerít, és annyi egységet küld rád, hogy nem tudsz hova menekülni. Másik idegesítő dolog, hogy vannak olyan küldetések (kábé minden második), amiben autóval kell üldöznünk a kijelölt ellenfelet, de az autóból vezetés közben NEM LEHET LŐNI. A játék rákényszerít, hogy használd az út közbeni hackelést, ami addig oké, ha van mit, de ha olyan úton megy a kollega amin egy szem ilyen lehetőség sincs és nem is elég gyors a kocsid a leszorításhoz, akkor róka fogta csuka helyzet, csak mész és üldözöd és várod a lehetőséget, hátha jó irányba fordul és lecsaphatsz rá, erre rájön, hogy milyen király az autók irányítása. Így mondjuk, ha egy üldözés negyed óra, talán jobban érted a 20 órás kampányt. Ami még kitolhatja a játékidő hosszát az a mérhetetlen mennyiségű minijáték. Random bűncselekmények az utcán, bandák fejének kiiktatása és beszívott állapotban való ugrálás óriási virágokon.

Egyébként mikor nem kell autóznod, akkor a lopakodj be ide és törj be a rendszerbe vagy az ’ölj meg valakit’ séma van. Ez a lopakodás sem feltétlen kötelező, néhány esetet kivéve. Jól beletették Ubisofték azt, amit a Splinter Cell-nél már jól megcsináltak, a fedezék,- és lopakodási rendszert. De máshonnan is emeltek át önmaguktól ötletet. Ami mozgást illeti, azt egy az egyben az Assassin’s Creedek-ből emelték át, de ennek pozitív hozadéka, hogy kellemes parkour rendszert kapunk. Persze 80 emeletes házakra nem fogunk mászkálni Aidennel, de ahova lehet, oda felkapaszkodhatunk. Ezenken kívül megspékelték a játékot egy egész kiterjedt skill-tree-vel, amiben egész izgalmas kis képességeket nyithatunk meg, melyek később elengedhetetlenek lesznek egy-egy feladat elvégzéséhez.

És egy kicsit a technikai háttérről. Mint fentebb említettem az első küldetésnél fogott egy padlót az állam - de félhomály volt és ez tényleg rátett… Kiérve a városba ez azért nem olyan csodálatosan szép. Igen, tudom régi platform és nem is vártam nagyon ütős grafikát, de ez azért csúnyácska, no. Él simítást ne keressünk, és a látótávolságon se csodálkozzunk, ha előttünk rajzolódnak ki az épületek, de legalább nincs az, mint a GTA V-ben, hogy beleütközünk egy láthatatlan fába, mert még nem rajzolódott ki, - bár a GTA V sokkal kidolgozottabb volt és részletgazdagabb a világgal is rendelkezett -. Próbál a játék szép lenni, de nem igazán sikerül neki, de ahhoz képest tartja folyamatosan az előírt 30 fps-t. Hangok terén jól tejesít a Watch Dogs. Hangulatot ugyan nem teremt a random összeválogatott zenelista, de legalább séta közben is hallgatható. Az autók viszont amilyen rosszul irányíthatók, olyan kellemetlen a hangjuk is. Nem beszéltem még a bugokról, de csak azért, mert olyan sokat nem vettem észre. Helyenként vannak benne hiányosságok, de nem vészes annyira.

Összefoglalva, megérte-e várni erre ennyit? Az Ubisoftnak mindenképp, mert nem két AAA címet kellett egyszerre kiadniuk, amik csak egymás elől vették volna el a vásárlókat (AC és WD), de nekünk annyira nem. Vagy várni kellett volna vele, vagy hagyni a francba. Ez így kevés a GTA V trónfosztásához, de próbálkozásnak nem rossz. Sandboxban még mindig RockStar-ék a császárok.

A végére már csak két dolog jutott. Első sorban, hogy megköszönjük a tesztpéldányt a PlayON-nak. Másod sorban pedig egy kis kedvcsináló, amit viszont a PC-s verzióból készítettünk.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=j6NaCzkcKQ4&feature=youtu.be[/youtube]