The Witcher 3: Wild Hunt – Teszt

The Witcher 3: Wild Hunt – Teszt

8 éve indult útnak a szörnyvadász, Geralt kalandja, ami most a végéhez ért (a fejlesztők állítása szerint legalábbis). Nézzük meg milyen lett a finálé!

Mai szemmel nézve az első rész egy nagyobb költségvetésű indie játék, ám a hatalmas sikere mindent megalapozott egy remek, játékosok véleményére támaszkodó második részt. A Witcher 3 is ezen az útvonalon halad tovább, hallgat a játékosok véleményére, kijavítja a hibákat, és egy zseniális játékot tár elénk! Az én szememben nem, hogy az év, de az évtized játéka! Tényleg évek óta semmi sem szippantott be így, szerintem jól mutatja, hogy a 115 óra, ami a játék befejezéséhez kellett, azt 8 nap alatt toltam bele. Lehet nem ezzel kéne kezdeni a tesztet, hogy lelövöm a „poént”, de itt nem tudtam mással kezdeni, gyakorlatilag csak a jó dolgokról lehet írni.

[caption id="attachment_57459" align="aligncenter" width="610"] Kaer Morhen, és nem, nincs szalmakazal alattunk.[/caption]

Kezdjük a történettel, csakis spoilermentesen! Geralt fogadott lányát, Cirit keresi, aki különleges képességekkel van megáldva, valamint gyerekkorába witcher kiképzést kapott, illetve – csak, hogy egyszerű legyen az összkép - a nilfgaardi császár egyetlen gyermeke. Cirillát a Vad Falka üldözi ismeretlen okokból, és biztosan nem teázni szeretnének, ezért is akarja főhősünk megtalálni, és megvédeni őt. A történet bizonyos pontjain Cirit is irányíthatjuk, de ez a játék kis részét (~5%) teszi csak ki, ám ezek annál jobbak! A játéknak 36-féle befejezése van, bár fontos megjegyezni, ezek úgy jönnek ki, hogy kombinálódik mi történik Cirivel, ki lesz Geralt párja stb.. A történet remekül megszerkesztett, folyamatosan lázban tartja a játékost, valamint végig döntésre kényszerít minket, anélkül, hogy ezt észrevennénk! Játék közben felmerült bennem, hogy ebben a részben nincsenek is olyan döntések, mint a korábbi epizódokban, de a játék végén, amikor a játék megmutatja a döntéseink következményét, rá kellett döbbenjek, hogy de bizony voltak ilyen döntések, csak nem vettem észre.

[caption id="attachment_57469" align="aligncenter" width="610"] Cirilla Fiona Elen Riannon[/caption]

Folytassuk a térképekkel, a világgal. A legkisebb helyszín a vizimai trónterem, Foltest király palotája, amit a Nilfgaardiak elfoglaltak a második rész eseményei óta. Ezt talán különálló térképnek hívni is túlzás, de ha már külön szerepel a világtérképen is, gondoltam megemlítem.

Kaer Morhen, a witcherek erődje, valamint az azt körülölelő vadon. Itt játszódik a tutorial, illetve a játék vége előtt egy nagyobb rész. Nem túl nagy helyszín, de iszonyatosan hangulatos a romvárban barangolni, szinte megtestesítése a witcherek hanyatlásának. Főleg, ha feltúrjuk a várat körülölelő vadont az elszórt mellékküldetések után. Külön örültem, hogy a vár elrendezése nem változott az első rész óta, így simán megtaláltam mindent elsőre, valamint nem felejtették el az első rész történéseit sem. Meglátogathatjuk Leo sírját, megtalálhatjuk Berengar ezüstkardjának titkos receptjét, vagy akár a Szalamandráról is találhatunk ezt-azt.

[caption id="attachment_57462" align="aligncenter" width="610"] Novigrad.[/caption]

A prológus (ami nem a tutorial!) Fehér Gyümölcsöskertben játszódik, ami ugyan nagyobb, mint Kaer Morhen, de még mindig nem túl nagy, ám tökéletes egy bevezetőnek. Ez egy kis falucska illetve a körülölelő erdők, birtokok és egyebek, a witcher életünk itt kezdődik. Idejekorán összefutunk egy griffel és egyebekkel, így biztosan nem fogunk unatkozni itt sem.

A Skellige szigetek a játék második felében jelennek meg, szárazföldi része jó közepes méretű rengeteg heggyel, erdővel és hóval. Egy nagy szigetből, és öt kisebből áll, amiket mind fel lehet fedezni, és mindegyiken is akad tennivalónk. A szigeteket a vikingekhez hasonló nép lakja, így azt hiszem, mindenki el tudja képzelni az itt jelenlévő hangulatot.

[caption id="attachment_57464" align="aligncenter" width="610"] Skellige.[/caption]

S végül Velen és Novigrad térképe. A játék szíve-lelke, egy hatalmas terület, ahol töltögetés, vagy bármi egyéb nélkül járhatjuk be az egészet. A játék legnagyobb részét itt fogjuk tölteni, szörnyekre vadászva, átkokat megtörve vagy épp romokat kifosztva. Tennivalónk, mint a tenger, a szörnyek áradata pedig végtelen. Velen a senki földje becenevet viseli, mert senki alá nem tartozik igazán, így a helybéliek erősen hisznek a régi babonáknak és szokásoknak, s ha még ez nem lenne elég, ez a terület Redánia és Nilfgaard ütközőpontja, mindenhol katonákat láthatunk, csatatereket, hullákat, otthagyott ostromfelszereléseket. Novigrad egy hatalmas, gazdag és független városállam, amit mindkét fél meg akar szerezni magának. Napokat ellehet tölteni csak a város falain belül, mert annyi tennivaló akad itt is az egyszerűbb szörnymegbízásoktól kezdve egészen a novigradi alvilág kijátszásáig. A város él, lélegzik, az őrök őrjáratoznak, a lakók teszik a dolgukat, vásárolnak, dolgoznak, éjszakára lefekszenek, stb.. Persze egy akkora világot nem kell gyalog átszelnünk. Hűséges lovunk, Keszeg bármikor a rendelkezésünkre áll, a tengeren vitorlát bonthatunk, vagy használhatunk gyors utazás opciót is. Ja és lehet úszni, és búvárkodni is!

[caption id="attachment_57461" align="aligncenter" width="610"] Egy erdő Velenben.[/caption]

Egy ekkora játékban természetesen mellékküldetések is vannak jó számmal, amiket a valaha látott legjobb módon oldottak meg. Egyszerűen minden küldetés egy egyedi történet, nincsen egykaptafa küldetésrendszer, nincsen menj és ölj le tíz farkast féle küldetések, ami van az mind külön odafigyeléssel megírt történet. Természetesen vannak szörnymegbízások, de ezekben mindig van csavar. Több esetben megtörhetjük a szörny átkát, vagy éppen meg is egyezhetünk vele, néha speciális csali kell neki, de egyik küldetésben le kellett részegedni a szörnyhöz, ezzel is egyfajta egyedi ízt adva a feladatnak. A pacifista lelkűek is örülhetnek, rengeteg olyan küldetés van, ahol fegyvert sem kell ragadni. Vannak kincskeresős, nyomozós feladatok, vagy akár olyan extrém események is előfordulnak, mint egy színházi darab megszervezése, majd egy szerep eljátszása a színpadon. Valamint számolhatunk azzal is, hogy vannak igen hosszú, összetett mellékküldetések is, amik órákra leköthetnek minket. Ezeket nem a lootért és xp-ért érdemes megcsinálni, hanem a remek történetekért!

[caption id="attachment_57463" align="aligncenter" width="610"] Novigrad főtere.[/caption]

Ha már szóba jött az xp, beszéljünk a karakterfejlesztésről is. Geralt tapasztalati pontokat kap a szörnyek leöléséért és küldetések teljesítéséért, amiből szinteket léphet. Szintlépésnél egy képességpontot kap a witcherünk, amit négy ágon oszthatunk szét: fegyverek, mágia, alkímia és „általános” képességek. Elsőnél értelemszerűen a közelharci képességeink erősödnek, míg másodiknál a jeleink, harmadiknál a főzetek, bombák és olajok készítése a főszerep, míg az utolsóba olyanok kerültek, hogy nappal regenerálódik az életerőnk, bónuszt kapunk bizonyos fajta páncél viselésére stb.. Érdekesség, hogy ebben a részben vannak képesség-helyeink, és csak azok a képességek élnek, amik be vannak rakva, így azok, akik szeretnek mindenre rakni egy kicsit, most nem fognak örülni.

[caption id="attachment_57467" align="aligncenter" width="610"] Geralt és egy "vérszomjas" kalóz.[/caption]

A witcherek felszerelése igen sokrétű. Alapfegyvereink az acél- és ezüstkardjaink, előbbi emberek és állatok ellen, míg a másik a szörnyek ellen. A rész újdonságaként kapunk egy nyílpuskát is, ami nem túl erős, de elengedhetetlen fegyver a repülő lények ellen, mert csak ezzel tudjuk őket lehozni az égről. Megkapjuk a szokásos jeleinket, bombáinkat, főzeteinket és fegyverolajainkat. Utóbbiaknál végbement néhány változtatás. Itt, ha megcsinálunk egy főzetet/bombát, utána azt bármikor újratölthetjük (harcon kívül) alkoholból, cserébe csak egyszer tudjuk őket megcsinálni (viszont alapból többször használatosak), illetve előző résszel ellentétben, bármikor ihatunk főzeteket, nem csak meditálásnál. A tárgykészítés is megmaradt az előző részből, a játék legjobb cuccait mi tudjuk elkészíttetni egy kováccsal magunknak. Érdekesség, hogy a játék alatt különböző, kimondottan witcher páncélok tervrajzait vadászhatjuk össze, amik mind statban, mind kinézetben igen jók, nem mellesleg a játék legjobb vértjei.

[caption id="attachment_57471" align="aligncenter" width="610"] Egy elhagyatott ostromtorony.[/caption]

A harc alapjai ugyanazok maradtak, ám sokkal precízebb lett, sokkal jobb, élvezetesebb. Megvan a gyors és a nehéz támadásunk, védekezésünk, ellentámadásunk, valamint kapunk kétfajta kitérést, amik a játék alapjaivá váltak. Az egyik egy egyszerűbb ellépés, míg a másik egy sokkal hosszabb gurulás. A játék főleg ezeknek a használatára épít, hogy hogyan tudjuk kikerülni az ellenfél támadásait, majd rögtön egy ellentámadást indítani. Jól kell tudni a kétfajta kitérés használatát is, mert ugyan biztonságosabbnak tűnhet a messzire gurulás, de sok esetben az ellenfél már felveszi a védekező pozíciót, mire egyáltalán támadni tudnánk. Az elkerülésen kívül persze nagyon fontos az ellenfél ismerete. Hogyan támad, mivel, mire érzékeny, mi a gyenge pontja, stb., talán ezek annyira fontosak, mint maga a kitérés és támadás. Csak, hogy egy saját példát hozzak, játék legelején kapunk egy megbízást egy déllidércre, egy felugró ablak mondja is szépen, hogy a yrden jelet használva hamar elkaphatjuk. Én ezt valahogy figyelmen kívül hagytam, és nagy szenvedések árán tudtam csak legyőzni, mert végig áttetsző alakban volt, úgy pedig alig lehet sebezni. Bezzeg, ha leraktam volna a yrdent (ami egy csapdaféleség lényegében), akkor végig támadható lett volna, amíg benne áll.

[caption id="attachment_57468" align="aligncenter" width="610"] baziliszkusz vadászaton.[/caption]

Persze a witcher játékoktól megszokhatóan, nem csak a csatatéren, de különböző minijátékokban is elverhetjük ellenfeleinket. Kezdésnek itt az első rész óta jelenlévő ökölvívás, amit istennek hála, átdolgoztak a második rész borzalmas rendszere után. Igazából kicsit olyan, mint a rendes harc, csak fegyverek nélkül. Kellően izgalmas, és igazán érdekes ellenfeleink is lesznek benne a játék vége felé. Új lehetőség a lóverseny, ami olyan egyszerű, amilyennek hangzik. Úgy érzem ebből nem hozták ki a maximumot (nagyon könnyű nyerni), de így is elég szórakoztató, és nincs is sok belőle. Utolsó játékunk pedig a gwynt, ami egy kártyajáték, de amolyan yugioh féle. Vannak varázslapjaink és lényeink, ellenfél életét kell leszedni. Nem túl bonyolult játék, de igen mély stratégia rejlik benne, igen kemény tud lenni a gép, de a végtelenségig szórakoztató. Sajnos az elején kissé nehézkes, erős a gép, és nekünk béna lapjaink vannak, de pár jobb lap beszerzése után nagyon bele lehet lendülni. Érdekesség, hogy kimaradt a klasszikus kockapóker, amit azzal magyaráz a játék kézikönyve, hogy mivel Geralt már legendás játékos, ezért új játékot keresettmagának, hogy megmutathassa tudását.

[caption id="attachment_57466" align="aligncenter" width="610"] Gwynt.[/caption]

Amiről még érdemes beszélni, az a csodálatos látvány. Nem csak a grafikai teljesítmény, de a kidolgozottság, a napszakok váltása és az időjárás remek összhatást kelt. Rég láttam volna, ahol ilyen jól ábrázolnának egy kialakuló vihart: sötét felhők, szürkület, eső, szél és szélben meghajló fák! Volt részem abban a szerencsében, hogy maximális beállításokon tolhattam a játékot 50-60 fps mellett, és sokszor csak kerestem az állam. S még ki se jött a dx12, vagy az patch amivel a játék fájljait megpiszkálva még szebbé tehetjük. A remek látvány mellé remek zenét is kapunk! Szláv dallamok, énekek szólalnak meg, amik a látvánnyal kombinálva egy igazán kiváló összképet alkotnak, páratlan jó hangulatot teremtve az egész játéknak.

[caption id="attachment_57465" align="aligncenter" width="610"] Skelligi hajóácsok.[/caption]

Nem közvetlenül a játékról írnék most egy bekezdést, de szerintem érdemes megemlíteni a CD Project Red példamutató eljárásait, amit követhetne a többi nagy cég is. A mai félkész játékok korszakában ők nem féltek rengeteget csúsztatni a játékot, hogy azt kapjuk, amit ők ki szeretnének adni, és ne pedig egy bugtengert (lásd AC Unity). Ezen kívül bejelentették, hogy a játék befejezése után kiadnak 16 ingyenes DLC-t, ami megint csak olyan dolog, amit sehol máshol nem látni. Ezen kívül bejelentettek kettő kiegészítőt (manapság kiegészítő?), amik összesen 30€-ért kínálnak 30 óra tartalmat. Ha belegondoltok, játékok önmagukban nem szoktak 30 órásak lenni mostanság, nem, hogy egy hozzájuk készülő kiegészítés.

[caption id="attachment_57460" align="aligncenter" width="610"] Falusi fogadó.[/caption]

Nem nagyon vannak, de azért beszéljünk a negatívumokról is, amiket inkább csak akkor lehet találni, ha keressük őket. Egyik legnagyobb „hiba” a számomra, hogy nem tudunk csak úgy leállni, beszélgetni random NPC-kkel. Persze megértem, hogy egy ekkora világban nem lehet minden karakternek szövege és szinkronja csomó nyelven, de eddigi részekben lehetett ilyet, és most hiányzik. A mozgás lehetne kissé precízebb. Egyáltalán nem rossz így, ahogy van, de ha egy apró helyre akarsz beállni, elég nehézkes megcsinálni, mert vagy túlmozog, vagy el sem megy addig. A vízalatti mozgás sem az igazi, főleg a fel/le mozgással vannak a problémák. Skellige szigete kissé elnagyolt Velenhez képest, a vízi kérdőjelekről pedig ne is beszéljünk, nem kellett volna belerakni őket. Bugok és technikai problémák. Főleg azzal találkoztam, hogy a játék kifagy, kidob a tálcára vagy ilyesmi, de a teljes végigjátszás alatt volt kettő bugos küldetésem is, amelyikből az egyiket azóta se tudtam kibugolni. Itt ugyan több dolgot is felsoroltam, de ezek mind eltörpülnek a játék nagysága mellett, éppen csak zavaróak picit. Szinte csak azért vannak, mert tökéletes játék az nincs.

[caption id="attachment_57470" align="aligncenter" width="610"] Ezt a képet remélem senkinek sem kell megmagyarázni. :)[/caption] Rendszerkövetelmények