Megérkezett a Grand Theft Auto VI Premier előzetese!
2026. október 16. · Szajcsán Márk

Talán az egyik legnehezebb teszt, amit mostanság írok. Már a játék kategorizálása is eléggé nehéz. Egy amolyan gondolatébresztő kalandjáték, amolyan “életszimulátor”, de az a Sims féle. Ezzel még mindig eléggé messze járok az igazságtól, de talán így a legérthetőbb.
[caption id="attachment_40377" align="aligncenter" width="610"] A fény az alagút végén.....[/caption]Hol is kezdhetném, mint a legelején. A játék főhőse Stanley, aki egy irodaház 427-es irodájában dolgozik és egyetlen feladata, hogy a főnökei által meghatározott feladatokat ellássa. A feladatok pedig nem másik, mint, hogy a megadott billentyűket le kell nyomnia, mikor szólnak neki. Igen bonyolult életet él tehát a főhős, de mégis elégedett. Egy nap azonban, amikor betér az irodájába nem kap feladatokat a főnökeitől. Először meg is zavarodik, de elhatározza, hogy utánajár és megkeresi a főnökét. Eközben azt veszi észre, hogy kollégái felszívódtak. Senkivel nem találkozik az irodában. Itt kezdődik a mi kis történetünk. Minden történést, minden cselekvést egy narrátor fog mesélni, innen tudjuk, hogy éppen mi a helyzet és mi az aktuális feladat. A narrátor szerepét Kevan Brighting kapta, ami teljesen érthető, amint meghalljuk a hangját. Mint egy igazi mesemondó. Az, hogy hogyan folytatódik nem akarom leírni, főleg, mivel olyan sok befejezése van a játéknak és annyiféle úton juthatunk el a végére, hogy azt lehetetlenség megszámolni.
[caption id="attachment_40372" align="aligncenter" width="610"] A legjobb tippek a munkahelyünkre....[/caption]Jómagam legalább 20 végigjátszást szemléltem meg és meggyőződésem, hogy felét sem láttam. Vannak jó és rossz befejezések, de csak egy igazi befejezése van a játéknak, pontosabban én eggyel találkoztam, amire meg is kaptam a megfelelő achievementet, hogy végigjártam a játékot. Jut eszembe achievementek, hát nem sok van belőlük, de azok is iszonyat agyamentek, ráadásul van, amelyiket szinte lehetetlenség megszerezni, nem mellesleg a narrátor sem feltétlenül örül, ha mi az ő történetének eljátszása helyett inkább a játék közbeni achievementeket hajkurásszuk. Elég vicces dolgok történnek ám, csak próbáljuk meg nyomkodni a 430 szoba ajtaját 5x vagy próbáljuk meg 4:27 alatt végigjárni a játékot. Egy próbát ezek a befejezések is megérnek.
[caption id="attachment_40373" align="aligncenter" width="610"] A főnök irodája...[/caption]Alapvetően több lehetőségünk van a játék folyamán, követhetjük a narrátor történetét vagy szembe is szegülhetünk vele és mehetünk a saját fejünk után. Ami a legfontosabb, hogy bárhogy is döntünk ne ijedjünk meg, ha a narrátor elölről kezdi a játékot, mert ez is hozzátartozik a folyamathoz. Ezek gyakran nem is igazi restartok, a legtöbb esetben megváltozik valami az irodában, jut eszembe iroda, nem csak irodában leszünk, eljuthatunk olyan helyszínekre is, amelyeknek semmi köze egy irodához, egyáltalán a történethez sem.
[caption id="attachment_40374" align="aligncenter" width="610"] Úgy látom itt dől el minden, de be merjek menni?[/caption]A Stanley Parable-nél is megörültem, hogy Xbox kontrollerrel irányítható, ez nekem a mániám, tudom. Kényelmes vele haladni folyamatosan. A játék eléggé indie, de az azért sokat elmond róla, hogy első indításra legalább 3 órát játszottam vele és még akkor sem veséztem ki az összes végigjátszást.
[caption id="attachment_40378" align="aligncenter" width="610"] Egy lehetséges befejezés.[/caption]A végszónál legalább annyira gondban vagyok, mint a kezdetnél, mivel továbbra sem tudom igazán kategorizálni. Ugyan Stanley a főszereplője a történetnek, de valahol mégis a narrátor a főnök. Ellenszegülhetünk neki, de talán nem mindig érdemes. Az egész játék legnagyobb erénye, hogy szabadon döntünk és tényleg mi alakítjuk a történetet. Szinte folyamatosan és azonnal döntenünk kell, hogy mit cselekszünk az adott szituációban és ettől függ majd a végkifejlet. Csak ajánlani tudom mindenkinek, mivel iszonyatosan ötletes és izgalmas, jómagam pedig irodai dolgozóként az alapsztorit teljesen átérzem, a végkifejletet pedig eléggé gondolatébresztőnek tartom.