Rindie - Survivalist teszt avagy túlélés a zombiapokalipszis után

Nem egyszerű feladat indie játékokat tesztelni. Már csak amiatt sem, mert az utóbbi 1-2 évben erősen felhígult a szakma. Elöntötték a silányabb minőségű játékok a piacot. Ezt elkerülendő egy indie játék kiválasztása előtt elég sok kommentet olvasok el, hogy kinek mi a véleménye a játékkal kapcsolatban és igyekszem mindig olyat választani, amelyről érdemes is írni. Így futottam bele a Survivalist nevezetű kis szösszenetbe, amely szinte csak pozitív kritikákat kapott. Lássuk, igaz-e, amit írnak róla?

[caption id="attachment_55984" align="aligncenter" width="610"] Szégyen a futás, de hasznos...[/caption]

A történet szerint egy bizonyos Joe Wheelert irányítunk, aki egy befektetési manager volt az apokalipszis előtti világban. Mivel Joe társaival ellentétben mindig is gondolt a jövőre és pénzét nem nőkre és alkoholra pazarolta, hanem egy szupertitkos atombiztos betonbunkerre, így viszonylagos kényelemben élhette túl a vírus elszabadulását és evolúcióját. 1 évvel járunk az apokalipszis után és Joe úgy gondolja ideje a felszínre merészkednie. Itt indulnak el kalandjaink....

[caption id="attachment_55986" align="aligncenter" width="610"] Inventory és skillek egy helyen[/caption]

A játékot egy izometrikus rpg/rts klónnak kell elképzelni. Tehát izometrikus nézetből irányíthatjuk karakterünk és a WASD és egér kombinációkkal irányíthatjuk Joe-t. Aki kedveli a kontrollereket, annak sem kell sírva fakadnia, egy Xbox kontrollerrel is könnyedén vadászhatóak a zombik. Én ez utóbbi módot részesítettem előnyben, bár kellett egy kis idő, amíg megszoktam. Ennek ellenére ok, bár lehetett volna még fejleszteni.

[caption id="attachment_55988" align="aligncenter" width="610"] Egy rendkívül érdekfeszítő beszélgetés részletei...[/caption]

Grafikailag nem szoktam túlzottan sokat elvárni egy indie játéktól, mivel ezek gyakran szinte a semmiből készülnek el, így nem várom el a CryEngine 3 használatát. Mégis érdemes a játék látványvilágáról beszélni, mivel ennek ellenére az ember egy vizuális lény, tehát leginkább a két szemünkre hagyatkozunk a tájékozódásban. A Survivalist grafikáját leginkább a Wasteland 2 és a Borderlands erősen butított verziójához hasonlítanám. Tehát képregényszerű grafika egy kietlen pusztában, bár talán a Wasteland 2 nincs ilyen fakó. Ennek ellenére azért elégedett vagyok, lehetett volna még csiszolni, de a célnak tökéletesen megfelel. Ne feledjük, hogy indieről beszélünk. Ami mégis picit zavaró lehet, az pedig maga a nézet, ahonnan szemlélhetjük emberünk/embereink életét. Picit keveset látunk, amin a fog of war használata sem segít, így a zombik kb a semmiből kerülnek elő, gyakran nem is számítunk rájuk, egyszerűen csak megjelenik 2-3 és lerohannak minket. Szó szerint, mert itt végre vannak futva közlekedő zombik is, amelyek egy hatalmas ugrással vetik ránk magukat. Ilyenkor csak a space nyomogatása menthet meg bennünket a szörnyű fertőzéstől.

[caption id="attachment_55985" align="aligncenter" width="610"] Főszereplőnk a szupercuki nyuszis táskával a hátán :)[/caption]

Amiben nagyot robbant a játék az a viszonylagos realizmusa. Itt nem lehet szórakozni. Itt nem érdemes egyedül nekivágni az ismeretlennek, mert hamar levadásznak. Amit tenni kell az a folyamatos lootolása a városoknak. Amint beértünk egy településre, ott érdemes azonnal betérni a fontosabb épületekbe (fegyverbolt, patika, élelmiszerbolt), hogy újra feltöltsük készleteinket. Érdemes odafigyelni az emberekre is, mivel hamar összetűzésbe keveredhetünk ebben a pattanásig feszült helyzetben. Kalandjaink során pedig jó pár túlélővel fogunk találkozni, akik majd küldetéseket adnak nekünk vagy mellénk szegődnek, de talán a legfontosabb a küldetések folyamán, hogy gyakran kerülünk választás elé. Ezek pedig morális választások. Segítünk-e a jó karakternek, akinek aztán nem sok hasznát vesszük a csapatban inkább az ellensége pártjára állunk, aki kitűnő harcos. Döntéseink persze a többi karakterhez való viszonyunkat is nagyban meghatározza. Érdemes tehát kétszer is átgondolni mit teszünk.

Persze dönthetünk úgy, hogy magányos farkasként vágunk neki a vakvilágnak. Ez is egy opció, de inkább csak a hardcore játékosoknak ajánlom. A probléma ezzel az, hogy csak véges a teherbírásunk, így a Doom-mal ellentétben itt max 2 fegyver lesz nálunk és már az is a kötszer rovására. Mivel viszonylag sűrűn fogunk zombikba botlani, így a lőszerkészletünk szinten tartása lesz a legnagyobb gondunk.

[caption id="attachment_55987" align="aligncenter" width="610"] Minden épületbe érdemes betekinteni[/caption]

A játékban kapunk egy igazi városépítgetős, városfejlesztős részt is, amely előrelépés vetélytársaival szemben. Érdemes lesz majd gyűjteni a kerítéshez való alapanyagokat. Ezt persze a játék elején meg nem tudjuk megtenni, mivel ezek tömege meghaladja a teherbírásunkat, de idővel majd a helyzet javulni fog. Illetve már az első városban találhatunk egy aranyos kis nyuszis hátizsákot, amely kb 15 kg-al növeli meg a teherbírásunk. Főhősünk pedig nem finnyás, habozás nélkül bevállalja a szupercuki rózsaszín táska viselését.

Kevés olyan játék van, amely egy már számtalanszor feldolgozott ötletet képes új szintre emelni. Jelen esetben pedig sajnálom, hogy egy indieről van szó, mivel magában a koncepcióban sokkal több van, mint amennyit egy független csapat a szükséges anyagi támogatások nélkül ki tudna aknázni. Nagyon jól szórakoztam a játékkal és mindenképpen ajánlom mindenkinek, akik szeretik a hasonló témája játékokat. Nem fogtok benne csalódni.