Tél van, esik a hó, átfagyva állunk a várfalak előtt és várjuk, hogy katapultjaink áttörjék az ellenség falát, hogy aztán megindíthassuk a támadást az ellenséges nyílzáporban. A hadjáratnak már hónapokkal ezelőtt véget kellett volna érnie, de az ellenség oly módon hátrált és támadott vissza, hogy seregeinket meg kellett osztani. Talán hiba volt, de az utánpótlás túl nagy terhet rótt volna a költségvetésre. Így most itt állunk a hóban és várunk , hogy leomoljon Alesia várának fala, a gallok utolsó mentsvára……

Hasonló jelenetek sűrűn elő fognak velünk fordulni, ha nem figyelünk eléggé oda. Gondolom már kitaláltátok, hogy a Rome Total War játékról van szó a RégiÚj rovatunk legfrissebb cikkében. Nem véletlen az időzítés, hiszen lassan eljön az idő, amikor a Rome második részével hányhatjuk kardélre a gaz Asterix és Obelix csapatait. Az előző rész pedig jól jöhet, ha szeretnénk kicsit feleleveníteni tudásunkat ókori töriből.

[caption id="attachment_31054" align="alignleft" width="300"] Egyiptom is választható[/caption]

De miből is lesz a cserebogár? Rendhagyó módon nem a kezdő részt vesézem ki, mely elindította a sorozatot a siker útján, hanem annak harmadik epizódját. Ezért szíves elnézéseteket kérem, de a Shogun Total War teszt még várat magára :)

A játék megvásárolható amúgy steamen igen alacsony áron, szóval, aki még nem próbálta és megvenné, annak már nem kell mélyen a zsebébe nyúlnia. A játék időszámításunk előtt 260-ban kezdődik, amikor Róma még csak próbálgatta szárnyait és három hataloméhes család leste a szenátus minden szavát, hogy hatalmukat és befolyásukat növeljék. Őket választhatjuk első körben a hadjárat folyamán. A játék végigvitele után pedig további népek szabadulnak fel, nem lövöm le a poénokat. Akadnak egzotikus népek, melyek igen egyedi stratégiát igényelnek a siker érdekében.

A grafikai megvalósítás ma már nem számít túlságosan szépnek, bár teljes mértékben játszható a játék, tehát nem frusztráló, de nagyon fontos megemlíteni, hogy a sorozat első teljesen 3D-s epizódja ő volt. Itt már az egységek is poligonokból állnak és nem „papírkivágások”. Ennek köszönhetően a gépigénye is magasabb, mint a korábbi részeknek, de egy mai alap gépen is maximum grafikán kell futnia.

Ahogy azt említettem eleinte csak 3 frakció közül választhatunk, ők szinte teljesen megegyező egységekkel rendelkeznek, de más a földrajzi elhelyezkedésük, így más irányban fognak terjeszkedni. Tehát nem fogjuk zavarni egymást.

[caption id="attachment_31053" align="alignright" width="300"] Izgalmas pillanatok a várkapuban[/caption]

Népünk kiválasztása után azonnal a főtérképen találjuk magunkat, ahol láthatjuk seregeinket, városainkat, az ellenség városait, egységeit, nyersanyagokat. Egy szóval mindent, amely a játék szempontjából valamilyen jelentőséggel bír. Itt tudjuk elindítani a seregünket, itt tudunk épületeket felhúzni a városainkba. Fontos, hogy az egységeink sebessége (hogy milyen messzire tudnak menetelni) függ a sereg összetételétől. Tehát, ha katapultokat indítunk csatába, akkor keveset léphetünk a térképen, ha csak lovasokat, akkor nagyon gyorsak leszünk. Ha pedig elfogytak a lépéseink, akkor elindíthatunk egy új kört. Először természetesen a gépi ellenfelek lépnek és utána mi. Ez amolyan Heroes féle módi, de itt is jól működik. Fontos, hogy nem csupán szárazföldi egységeink lehetnek, hanem tengeri flottánk is. Érdemes fenntartani egy nagyobb flottát a kereskedelmi útvonalaink védelme érdekében.

A szárazföldi egységeket ötféle típusba sorolhatjuk, de nem mindegyik népnél van meg mind az öt. Egyfelől ott vannak a gyalogosok (könnyű , nehéz, lándzsások), távolságiak (íjászok, gerelyesek), lovasság (könnyű, nehéz, íjász, elefántok), tüzérség (élőerő ellen és épületek ellen),  kiegészítő csapatok (különböző speciális egységek, melyek könnyítenek a csata megnyerésén, de önmagukban nem képviselnek nagy harcerőt (gladiátorok, csatatéri bérgyilkosok). Szóval az öt kategória ügyes kombinációjával arathatunk győzelmet vagy szenvedhetünk vereséget. Minden nép másféle egységekkel rendelkezik és másféle harcmodorral. Míg a gallokat távolról érdemes lövöldözni, miközben lekötjük a főerejüket, addig a parthusoknál szinte csak a lovasságra és az íjászainkra érdemes hagyatkozni. Érdemes ügyesen ötvözni az egységeket és érdemes kisebb támadásokat intézni a gép ellen, hogy megismerhessük csapatai összetételét mielőtt megsemmisítő támadást indítunk ellenük, így mérsékelhetőek a veszteségeink.

[caption id="attachment_31055" align="alignleft" width="300"] Minden tábornok seregében fontos szerep jut a lovasságnak[/caption]

A fő térképen még további különleges egységeket is irányíthatunk, így például diplomatát, kémet és bérgyilkost. Gondolom nem kell magyarázni a működésüket. Kémeket érdemes egy nagyobb offenzíva idején az ellenség városaiba küldeni, mivel növelik annak az esélyét, hogy a várkapu nyitva lesz a támadásunkkor. Bérgyilkosokat pedig az ellenséges tábornokok ellen érdemes használni, mert a seregek morálját a tábornokok kiiktatásával csökkenthetjük. A diplomata pedig a legbékésebb és egyben leghasznosabb feladatot láthatja el. Vele tudunk csak kereskedelmi szerződéseket kötni más népekkel. Ugyanígy szövetséget is általa tudunk kötni, de ha esetleg jól el vagyunk látva arannyal, akkor meg is vásárolhatjuk az ellenség várait, feltéve, hogy eladják nekünk.

Mindez nagyon szépen hangzik, de mégsem emiatt olyan kiemelkedő az alkotás. A csaták azok, amelyek igazán kiemelik a tömegből és különlegessé teszik. Gondoljunk csak bele a cikk elején olvasott bevezetőbe. Ott állunk a várfalak előtt, farkasszemet nézünk az ellenséggel. Mindezt a katonák szemszögéből nézhetjük végig. A játék itt nem ér véget, mi osztjuk egységeinknek a parancsokat, hogy ki, mikor és hol támadjon. A taktikai lehetőségek tárháza szinte végtelen. Nincs két ugyanolyan nép (leszámítva persze a három római népet :) ), amelyekkel ugyanaz a taktika beválhat. A görögök kitűnő közelharcosok, de gyenge a lovasságuk, így például a parthusok ellen nehéz győzelmet kicsikarni, de nem lehetetlen, ha okosan használja a játékos az erőforrásait.

A játékról elmondható, hogy a készítők mindenre odafigyeltek, a történelmi hűségre, a népek sokszínűségére, az egységek kidolgozására és úgy általában a játékmenetre. Nem fogunk egy percig sem unatkozni, a játék odaszegez a monitor elé. Folyamatosan kiélhetjük tábornoki tudásunkat, ugyanakkor nem elég a csatatéren nyerni, a gazdaságot is kézben kell tartani a végső győzelemhez. Végszónak pedig csak annyit, hogy: Veni, Vidi, Vici!

Nosztalgiafaktor: 9