A sivatagi tájat csak néhol bontották meg kisebb települések, viskók, melyekben a helyiek élték mindennapjaikat. Egy újabb nap a sivatagban, a forró levegő szinte elviselhetetlen volt a helikopterben. Valahol mégsem ez foglalkoztatta annak utasait. Közelgett a leszállási zóna, minden utas kibiztosította fegyverét - ezzel készülve a közelgő tűzharcra. Ekkor a madár földet, hogy „rakományát” letegye. A járó rotor moraját csak a szórványos géppuska tűz bontotta meg, mellyel az ellenség már várta a behatolókat. Természetesen a kommandósok hozzá voltak szokva a hasonló fogadtatáshoz, így nem estek zavarba, hanem azonnal viszonozták a tüzet. A csapatvezető parancsokat osztogatott a rádióban és a katonák megindultak, hogy felszámolják az ellenállást az ellenség repülőterén. Mindenki tisztában volt a repülőtér stratégiai fontosságával, így a védők keményen ellenálltak. Én eleinte csak álltam és csodáltam, ahogyan a golyók süvítenek mellettem. Gyönyörködtem a látványban, mire pedig észbe kaptam és fedezék után szaladtam már késő volt. A golyó a jobb karomat találta el. Vérezni kezdtem, komoly sérülésnek tűnt, így azonnal felcserért kiáltottam. Szerencsémre épp a közelemben tartózkodott, így azonnal el tudott látni, hogy újult erővel térjek vissza a harctérre. Miután „feléledtem” kegyetlen bosszút álltam a védőkön, hogy aztán egy újabb feladatot kapjon a raj, melynek tagja voltam.
Azt hiszem az előző bekezdés hűen bemutatja, hogy mi fogadott, amikor először betöltöttem az ArmA 2 – Operation Arrowhead című játékot. A történet mégsem itt kezdődik. Sokkal korábbra nyúlik vissza.
Nem tudom, hogy foglalkozott-e már valaha magazin a sorozat bemutatásával, de mi úgy gondoltuk, hogy érdemes elővenni a régi kedvencet, bemutatni, hogy honnan indult és hova jutott el. Bár a sorozat igen hányatatott sorsú és különböző jogi hercehurcák miatt alapvetően két szálon fut a sorozat sorsa, mi úgy gondoltuk bemutatjuk őket. A teszt nem titkolt célja, hogy összehasonlítsa a két ágat, amolyan ArmA vs. Operation Flashpoint rangadó. Most eldöntheti mindenki, hogy mely játék az, ami a szívéhez közel áll.
Kezdjünk is bele és egyúttal ugorjunk is vissza 2001-be. Ekkor jelent meg az Operation Flashpoint – Cold War Crisis, mely 1985-be kalauzol el minket, mikor is Gorbachev nyugatbarát intézkedéseit rossz szemmel néző renegát Guba tábornok úgy dönt, hogy saját kezébe veszi hazája sorsát és megtámadja Malden és Everon szigetét. Akinek esetleg nem ismerősek az útikönyvből a helyszínek, azok nem tévednek, fiktív helyszíneken járunk. A játék során három szigeten fordulhatunk meg, a már korábban említett Malden és Everon szigetén illetve Kolgujeven (ő nem fiktív), ahonnan a szovjet offenzíva elindult.
A játék (akárcsak a későbbi részei is) egy fiktív katonai konfliktust mutat be, melyben több karaktert is irányíthatunk, kezdve a zöldfülű lövésztől a helikopterpilótán át a keménykötésű kommandósig. A játék célja pedig nem más, mint megállítani Guba tábornok nagyratörő céljait. A sztori tehát egy kissé sablonos, de mégis stabil alapot ad a játéknak.
Amiért még mai is mosolyogva tekintek a játékra és a vele töltött órákra az pedig nem más, mint az akkor szinte kuriózumnak mondható realizmusa. A játék oly mértékben realisztikus, hogy még az Amerikai Haditengerészet is használta kiképzési céllal (ma már ők is ArmA-znak:)). A realizmus nem csak abban merül ki, hogy pontosan van modellezve minden jármű, fegyver, hang, hanem abban is, hogy társaink a katonák által használt szakzsargont, taktikát használják az akciók között. Az előbbi mondatból az is kikövetkeztethető, hogy itt nem fogunk tudni Rambo módjával tarolni, mert hamar fűbe fogunk harapni. Sokkal inkább kifizetődő a fedezékből fedezékbe, a társainkat fedezve való előrehaladás.
Ez persze más játékoknál is elmondható, sok példa van, ahol fontos az óvatosság (Rainbow Six, Ghost Recon), de itt sokkal inkább kiteljesül a kép. Kezdve ott, hogy hatalmas a bejárható terület, mégsem érdemes eltévedni, mivel a térképen vannak komolyabban védett városok, ahol túl kemény ellenállásba ütközhetünk. Érdemes tehát kivárni, amíg a hadjárat folyamán elfoglaljuk a stratégiai pontokat és ezek által meggyengítjük a gaz szovjet katonák védelmét.
Ahogy azt korábban említettem, a játékban több járművet is kipróbálhatunk, ami a hatalmas bejárható területek miatt kiemelkedően fontosak. Találunk itt UAZ-tól a tankig, helikopterig, repülőig mindent. Az irányítás lemodellezése persze hagy némi kívánnivalót maga után, de azért megszokható. Nem egy szimulátor, de a célnak megfelel. Elvégre ez inkább egy hadjáratot mutat be valósághűen, azt, hogy ilyenkor milyen haderőnemek, hadseregcsoportok kerülnek bevetésre és azok hogyan segítik egymást.
A hangok kitűnő atmoszférát teremtenek egy lövöldözéshez, a zene átlagos, de nem hiszem, ha a zene miatt akarunk lövöldözni, akkor inkább vegyük elő a Quake 2-t. A hangok viszont megteremtik azt a légkört, amelyre szüksége van egy vérbeli katonanövendéknek. A játékélményt növeli a pályák változatossága, a kezdeti felderítő küldetéseket hamar felváltják az offenzív, majd defenzív küldetések. A scenariok között pedig találhatunk lopakodós megsemmisítős, tankos, csapatirányítós küldetéseket, melyek igazi színt visznek a játékba. Mondhatni egy új műfajt teremtett. Kicsit talán túlságosan is realisztikus. Főleg a környezet bemutatása, a pályákról a vidéki Magyarország jut eszünkbe. A házakról, épületekről egyértelműen szembeötlő a párhuzam. Ez persze nem véletlen, mivel egy cseh játékról beszélgetünk.
Mindenképpen érdemes elővenni, mert mindent tartalmaz, amelyre egy vérbeli fps-nek szüksége van. Pörgős akció, jól eltalált hangok, változatos pályák és a gondolkodás szükségessége olyan szintre emelik a játékot, melyre még egy más próbálkozás sem jut el. A Ghost Recon és a Rainbow Six ugyan hasonlóan realisztikusak, de ők inkább csak egy kis szegletet emelnek ki ebből a militáns világból, míg az Operation Flashpoint az egészet mutatja be. Mindenképpen érdemes kipróbálni.
A sorozat következő részében továbbhaladunk a történelemben és bemutatjuk merre tartott a sorozat.
Ui.: A képeket nem én készítettem, ezért elnézéseteket kérem:)
