Na, most akkor smaszer vagy agyturkász kell? – Dementium 2 HD teszt

A Memetic games fejlesztésében, a Digital Tribe gondozásában jelent meg ez a horror FPS, ami eredetileg Nintendo DS-re látott napvilágot. Mivel ez a második rész, az első rész címe: Dementium: The Ward, a Dél-Afrikai csapat nagyszerű munkát végzett a játékkal, ugyan nem a legszebb, meg mások AAA-nak sorolták, Én nem fogon. Magáról a stúdióról nem sikerült kideríteni szinte semmit, pedig nagyon igyekeztem, ami biztos: független fejlesztőcsoport, a Digital Tribe lányvállalata és céljaik közé tartozik olyan játékok készítése és felújítása, amik „felüdítik” a közönséget.

Történet:

Főszereplőnk, William Redmoor súlyos mentális problémákkal küszködik, többek között skizofréniával, beteges kényszerképzetekkel, hogy a sátán fiának képzeli-e magát azt nem sikerült kideríteni, majd az értékelésből megtudhatjátok miért. Mindenesetre valami azért nem kóser azzal a világgal sem, amibe belecsöppen. Első feladatunk miután hősünk magához tért a börtön kórházában és visszaszállították (vonszolták jobbára) cellájába, hogy meglógjon valahogy. Amiben nem is lesz annyira egyedül, mint képzelnénk, ugyanis hősünk hangokat hall a fejében (minő meglepő…), aminek hatására saját valósága átalakul valami egészen mássá, hát persze, hogy így könnyű meglógni. Gyorsan szerezzünk is neki valami használható fegyvert, a földön heverő kés a cellán kívül tökéletesen megfelel a célnak. Aztán elszabadul a „pokol” és hol smasszereket, hol szörnyeket kell majd elintézni a szökés alatt végleg. Persze útközben sok minden kiderül, például, hogy kedves William-ünk agyát megpiszkálták és szabadjára engedtek valamit, amit nagyon, de nagyon nem kellett volna.

Játékmenet:

A fegyverek száma egész jónak mondható, megtalálható benne a jól megszokott kés, ami ma már szinte egyik játékból sem hiányozat, a revolveren át egészen a shotgunig. Persze biztos akad benne a 10 kilós kalapácson kívül más használható cucc is, de mivel elég kemény játékmenetet befolyásoló bugoktól hemzseg szegény játék, így elemzésem is félkésznek mondható (na, most jól lelőttem a poént). Persze akad ezen kívül más is, egy egész jól megrajzolt inventory, 4 féle „ajzószer”, hogy kondíciónkat egy-egy összecsapás után rendbe tehessük, néha egy kis szeretetteljes üzenet saját magunktól.

Menteni tükröknél lehet, amikben látszik a vörös örvény. Később már annyira mesze van egymástól két tükör, hogy az embernek a kedve is elmegy a játéktól, ha pont előtte fagy le a game. Egyszerűen néha csak kimerevedik a kép tárgyfelvételkor, a forgatás megy tovább, hősünk pedig egy helyben áll kissé homályos háttérrel körítve.

A szörnyekre igazán nem lehet panaszom, nem tehetnek róla, hogy egyszer csak mindenféle előjel nélkül a földszintről mögém kerülnek az emeltre (a textúrán át), ahol éppenséggel én vártam őket, hogy megkínálhassam testüket némi ólommal. Na, de sebaj, legalább karban tartották rozsdásodó reflexeimet.

Ami nagyon nem tetszett, hogy bármilyen fegyvert is használtam, mindegy volt, hogy kés, kalapács, vagy a jó öreg duplacsövű, háromszor kellett megböknöm/meglőnöm, hogy végre kifeküdjön végleg, ez azért elég durva. Tiszta lőszer pazarlás, az említett számú lövés még fejbe is sok, nem hogy testbe egy shotgunból.

Viszont azért akad itt pozitívum is, a fejlesztők annak idején (Nintendo DS, Renegade Kid) beleépítettek néhány gondolkodni valót is, trükkös zárakat például. Így nem csak egysíkú szörnyirtás lesz a játékból. A gameplayben láthattok is néhányat belőlük.

Néha azért felállt a szőr a hátamon egy-két szituációban és közben végig azon a Ganxsta Zolee és a Kartel dalon járt az agyam, ami az „Egy pszichopata naplója” címet viseli, illetve annak az utolsó két során „…Mert én vagyok a sátánnak, a Lucifernek a fia! Nem fiam, maga csak egy pszichopata ” Cél elérve, kedvcsinálónak horror játékokhoz kiváló.

Grafika:

Mint már említettem, nem a legszebb a játék, mivel egy Nintendo DS-re kreált FPS Pc átiratáról beszélünk, így efelett hajlandó vagyok szemet hunyni. A képekből úgyis látjátok, hogy nem mai a game és nem is nevezhető rondának.

Hangzás:

Ha már szőr felállás a háton, az effektek és a zenék nagyon hátborzongatóra sikeredtek. Főleg az, amikor valaki szaladgál az üres lépcsőn, ajtónyikorgás, ajtó csapódás és az ezt követő „fura” hangok. Igazán elégedett voltam ezzel a résszel.

Értékelés:

A grafikáról nincs mit beszélni, nem egy Mass Effect és nem is egy Alien Rage, egyszerűen ilyen és kész. Amit sosem fogok megérteni, hogy mitől lett ekkora a gépigénye, szerintem a minimálisként megjelölt is bőven elég a játéknak. Hangzásilag semmilyen panaszom sincs, minden a helyén, ahogy annak lennie kell, valamint elég hátborzongató, hogy horrorosabb legyen. Játékmenet szempontjából, és ami a bugokat illeti, már sokkal elégedetlenebb vagyok, a fent már említett dolgok miatt. Nem lett a kedvencem, ez biztos, viszont ez is egy élmény, maradandó és fájó. A DS változat sokkal jobb volt.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=XIU74LVJK8I&feature=youtu.be[/youtube]

Gépigény:

Minimális rendszerkövetelmény:

OS: Win XP/Vista/Win7

Processzor: Intel Core 2 Duo E6750 2,66 GHz/AMD Athlon II X2 245e

Memória: 2 GB

Videókártya: Nvidia GeForce 8800GT/AMD Radeon HD 5700

Szabad lemezterület: 4 GB

Optimális rendszerkövetelmény:

OS: Win7 SP-1 64-Bit

Processzor: Intel Core i3-2500/AMD Athlon II X4 650

Memória: 4 GB

Videókártya: Nvidia GeForce GTX 285/AMD Radeon HD 5830

Szabad lemezterület: 4 GB

Pozitívum:

• Trükkös zárak
• Kőtörő kalapács
• Érdekes történet

Negatívum

• Rengeteg, a játékmenetet befolyásoló bug
• Lőszer pazarlás a köbön
• Textúrán át közlekedő szörnyek

Grafika: 7 (10)

Hang: 7 (10)

Játszhatóság: 6 (10)

Hangulat: 8 (10)

70%