Mobilvilág - Doogee Dagger DG 550 teszt

A trend minket is elért, így most lemondtunk arról, hogy egy ismert(ebb) márkát teszteljünk, így juthattunk hozzá egy Doogee Dagger DG 550 típusú mobiltelefonhoz. Ugyan eléggé szkeptikusan állok az ismeretlen márkákhoz, de nem bántam meg, hogy kiléptem a komfortzónámból, mert a Doogee kellemes csalódás volt számomra.

 

Először kezdeném a szokásos specifikumokkal:

Operációs rendszer: Android 4.4.2

Processzor: MTK6592 Cortex-A7 Octa-Core 1.7 GHz

RAM: 1GB

Belső Memória: 16GB

Bővíthetőség: max 32 Gb

Kijelző: 5,5" HD IPS OGS

Akkumulátor: 2600 mAh

Hátlapi kamera: 13 Mpx

Előlapi kamera: 5Mpx

Sim: Dual (micro+ normal)

Hálózat: GSM 850/900/1800/1900MHz, WCDMA 900/2100MHz

GPS/A-GPS

Wifi

Bluetooth 4.0

OTG

Fém váz

Az jól kivehető, hogy a gyártó a memórián kívül nem sajnált semmit a telefonból. Számomra érthetetlen, hogy miért csak 1 gb került a telefonba egy 8 magos processzor mellé. A 8 mag ellenére az Antutu benchmark eredménye nem túlzottan kiemelkedő. Bár tudom, hogy nem ez a mérvadó és benchmarkonként el is térhet az eredmény, de látszik, hogy nem egy Snapdragon zötyög a telefonban. Azért a menü elég zökkenőmentesen futott, szóval nem kell megijedni.

  [gallery ids="55183,55184,55178"]  

Na ne szaladjunk ennyire előre, ejtsünk inkább pár szót a készülék külsejéről, az anyaghasználatáról. Alapvetően műanyag mindenhol, igaz elég strapabírónak tűnik és nem is karcolódik túlzottan, de nem gondolom, hogy ez több hónapos használat után is így lenne. A phablet szélei viszont fém megerősítést kaptak, tehát viszonylag masszív gépet tarthatunk a kezünkben, bár ez mindenképpen a tömeg rovására megy. Maga a készülég elég elegánsra sikerült, a külsejét más gyártól is megirigyelhetnék, látszik, hogy a formatervezésre is jutott idő. Ami talán mégis probléma lehet, hogy a hátlap anyaga kissé csúszós. Ugyan nem sikerült elejteni, de ez annak is köszönhető, hogy nem bűvészkedtem vele annyira, mint a sajátommal. Esetleg, ha nagyobb kézfejem lenne, kevésbé jelentene ez problémát. Mindenesetre vásárlás előtt mindenképpen vegyétek a kezetekbe, mert az 5,5” és a csúszós hátlap nem könnyíti meg az ember dolgát.

 Ahogy már említettem, hardver fronton elég erősnek számít a masina, bár a memóriája kevésbé magas, de mégis viszonylag akadásmentes az alkalmazások közti váltás. Azért viszonylag, mert azért zavarbahozható, ha több chat program fut a háttérben és mi még esetleg bluetooth-os fülhallgatón még zenét is próbálok meg hallgatni youtobe-on. Bár nem gyötörtem ezer féle játékkal, de amit kipróbáltam - a szókeresőn kívül persze – azzal azért megbírkózott. Az újabb 3D-s játékokkal azért nem kell feltétlenül próbálkoznunk, de egy átlagos grafikával megáldott játék különösebb probléma nélkül futtatható. Az Antutu-n elért pontszámát pedig alant láthatjátok is. Azt gondolom, hogy ez önmagáért beszél.

A fényképező még komoly vásárlási szempont lehet, így fel is töltöttem néhány képet. Nem mondom, hogy hanyatt estem a teljesítménytől, de mégis kellemes csalódás egy ilyen árkategóriájú phablettől. A képek élesek, bár zajosak (mint a telefonok 99%-nál), a piciny kis pixelek nem túl élesek, de hát ki akar folyamatosan ráközelíteni a képére? Továbbra is érdemes tehát magunknál hordani a fényképezőgépünket, mert nagyobb eséllyel leszünk azzal az instagram királyai. Ennek ellenére az árhoz viszonyítva teljesen elégedett vagyok a minőséggel.

[gallery ids="55189,55188,55187"]

Más telefonokkal ellenétben a Doogee Dagger Dual SIM-es verzióban érhető el. Egy micro és egy normál SIM pakolható bele. Persze a normál megoldható egy másik micro SIM-mel és egy pótlóval. Ilyenkor ki kell választanunk, hogy melyről használja a mobilnetet (ha van ilyenünk). Továbbra sem tudom hangsúlyozni a Dual Sim előnyeit. Vállalkozásoknak kitűnő, nem kell két telefont hordania a dolgozónak, elég egyetlen is. Ezek real time működnek, de amint telefonálunk az egyiken, úgy nem tudunk hívásokat fogadni a másikkal.

Az akkumulátorunk egy 2600mAh-s darab, amely jól szolgálja majd a gazdáját. Egy napot bőven ki fogunk vele bírni, de éjszakára azért tegyük fel töltőre. Két napot csak azoknál fog bírni, akik pusztán telefonálásra és sms küldésre használják és akkor is otthon felejtik, bár számukra talán egy 3310-es is tökéletesen megfelelne. Viccet félretéve, normál használat mellett nyugodtan elindulhatunk otthonról töltő nélkül. 12 órát bőven hoz úgy, hogy 30%on vagyunk. Persze, ha letöltjük a Heroes 2 androidos verzióját, akkor pár óra játék alatt lemerülünk. Szóval ne essetek ebbe a hibába. Ezen a téren bőven megfér a nagyágyúk közt, nem kell szégyenkeznie. Aki viszont hosszú útra vállalkozik töltő nélkül, annak sem kell lemondania a telefonról, mivel létezik energiatakarékos mód. Ezt kb úgy kell elképzelni, mint a Samsung Galaxy S5 esetében. Tehát a képernyő teljes elszürkítésével és bizonyos funkciók (mobilnet, hardverigényes alkalmazások) korlátozásával jár. Persze így majdnem 2x annyit bír az akkumulátor. Legalább is a telefon szerint.

Annyit meséltem már a hardverről, hogy pár szót azért említenék a telefon szoftveres képességeiről is. Az Android KitKat verziója fut rajta, tehát a jelenleg elérhető legújabb. Átdolgozott kezelőfelületet is kapunk a menüben (azért még lett volna mit dolgozni rajta). Az alkalmazások ikonja picit lekerekítettek, picit „ájfónosak”. Ez számomra szimpatikus és jól is mutatott, de ezt a képet némiképp árnyalja, hogy a beállításokban már nem ilyen rózsás a helyzet. Az alap androidos kezelőfelület, külső nem változott, tehát ugyanazt a ronda, szürke képet kapjuk, mint más „kínai” típusnál. Ez nem túl szép, bár jogos, hogy ez csak a látvány, alapvetően ez nem ront a telefon tudásán. Ahogy az sem, hogy szoftveres téren nem leszünk túlzottan ellátva, kapunk egy „Teendő” és egy „Zseblámpa” appot és kb ennyiben ki is merül a hasznos szoftverek tárháza. Szerencsénkre viszont a store-ban található mindenre megoldás. Érdemes élni a lehetőséggel.

[gallery ids="55182,55181,55180"]

Ugyanakkor számomra zavaró volt, hogy minden kis értesítéshez hang társul. Ha például wifi hálózatok elérhetőek, akkor rezeg és hangot is ad ki. Ez persze szuperül hangzik, de Budapesten nem lehet egy utcában úgy végigmenni, hogy legalább háromszor ne csörögjön, hogy újabb wifi hálózat elérhető. Persze ez megoldható, ha csendesre állítjuk az alap értesítési hangot, de akkor az sms-ek érkezésekor sem lesz hang. Ugyanígy hangot ad a képernyőzár, ami szintén picit kellemetlen, de szerencsénkre ezt az audiprofiloknál kikapcsolhatjuk. Emellett pedig nem működtek a telefon LED lámpái, tehát bármilyen üzenetet kaptunk, nem villogott semmi. Google szerint rendelkezik vele a Dagger, szóval így itt valamiféle hibáról beszélhetünk csak, de ennek ellenére kellemetlen.

Elérkeztünk a végszóhoz. Érdemes-e megvásárolni e telefont? Őszintén megvallva, számomra kellemes csalódás volt. Igazándiból tudja, amit tudnia kell. Az ára pedig teljesen baráti a tudásához képest. Nem gondolom, hogy ennél olcsóbban hozzájuthatunk egy ilyen telefonhoz. Sajnos a márkáról nincsenek hosszú távú tapasztalataim, így nem tudom, hogy 1-2 év múlva is telefon lesz-e. Más kérdés, hogy egy felsőkategóriás Samsung, Sony telefon árából 2-3 darabot is beszerezhetünk. Azt gondolom, hogy korai lenne neki bármilyen plecsnit adni, mert a tudását tekintve teljesen korrektül összerakott kis készülék, de mégsem eléggé kiforrott. Sok kisebb javításra, a kezelőfelület csiszolására van még szükség, hogy hathatósan felvehesse a versenyt vetélytársaival.