Hero Siege – Teszt

Elias Viglione és Jussi Kukkonen műhelyéből, a Panic Art Studios jóvoltából egy olyan retro stílusú Hack N Slash játék érkezett hozzánk, ami ha nem is bolygatja fel a világot, de mindenképpen nagyszerű időtöltés, ha már nagyon elegünk lenne a gondolkodásból és csak egy kis vérpezsdítő, agyatlan gyilkolászásra vágynánk. Nos, a Hero Siege pont ilyen. A Steam-en bizalmat kapott játék megtalálható androidra és IOs-re is. Lássuk is inkább hogyan teljesített:

Történet:

A Tarethiel királyságot lerohanták a különböző pokolbéli lények. Feladatunk nagyon egyszerű, megtisztítani az uradalmat a szörnyektől és Damien, a démoni gyermek haragjától. Ideje fejszét, íjat, mágiát ragadni és eltenni láb alól a kapu őrzőket és csatlósaikat.

Játékmenet:

Mivel egy hack n Slash játékról lévén szó, sok meglepetés nincs abban, hogy más dolgunk nincs, mint halomra ölni a lényeket. Rengeteg ilyen játék látott már napvilágot, kezdve a sort a nagy sikerű Diablo sorozattal a Space Hack-en keresztül egészen a Torchlight-ig. Ha már említettem a Diablo-t észre foglyátok venni Ti is a hasonlóságot a betűkészletben (vagyis tök ugyan az).

A játékban jelen állás szerint négy karakter játszható (viking, tűzvarázsló, mesterlövész és nomád). Ötödik karakterként később, ha megérkezik a frissítés, játszhatóvá válik a kalóz is. Természetesen minden karakternek egyedi skilljei vannak, ugyan csak szám szerint 5, de ennél több szerintem nem is kell ide. Apropó karakter: ahogy az már megszokott, a szörnyek leigázásáért tapasztalati pont jár, szintlépéskor pedig 2 elosztható pontot kapnak a karakterek a képességekre (Attack, Attack speed, DMG reduction, Health), 1-et pedig képzettségekre. Így azért kicsit nehézkes a haladás, és ahogy mi erősödünk, úgy erősödnek majd a szörnyek is.

Jelen tesztalanyunkban négy világ játszható és mindegyikben 30 szörnyáradatot kell túlélni és minden hatodiknál megjelenik egy Boss, akit ha leverünk, gazdagodhatunk egy artifact-tal. Amit sajnáltam, hogy nem Damien az utolsó boss, akit el kell tenni láb alól, Ő valamikor a játék felénél (vagy ¾-énél) már holtan hever karakterünk lábai előtt. A szörnyek grafikája egy darabig elég változatosnak mondható, persze értem ezt világonként, aztán később már csak a nevük, mértük, erősségük és a színük változik, de mint a videóból látni fogjátok, akkora „tűzharcban” igazából azt sem láttam éppen milyen szörnyeket is ölök pontosan. Az AI elég butácska, úgyhogy nem kell attól félni, hogy az egyik szörny elbújik valahova „életét” féltve.

A pályákon természetesen találhatók különböző csapdák is, amikre érdemes odafigyelni, mert karakterünk nagyon csúnyán járhat, de szerencsére ugyanez igaz a szörnyekre is, simán bele lehet csalni őket bármelyikbe, így hamarabb megszabadulhatunk néhánytól.

A szörnyek persze nem egyszerre rohannak ránk, az nagyon durva lenne, hanem hullámokban, így van időnk szusszanni néhány másodpercet és ha elég pénzünk van vagy kristályunk a shop-ból is lehet fejleszteni karakterünkön pár pontot és vehetünk néhány apróságot.

A játékon kívül is van azért egy shop, hogy nehézkesen összegyűjtött kristályainkat beválthassuk különböző fejfedőkre, bár ezeknél szerintem inkább csak a design dominált, mert nem fedeztem fel, hogy bármilyen bonusz értéket adnának.

Néhány szó a lootról. Rengeteg aranyat lehet gyűjtögetni, amiből fegyvert ugyan nem vehetünk (olyan nincs is játékban…), de vásárolhatunk plusz pontokat karakterünkre, illetve különböző mágikus italok. A játék alapból is dobál ilyeneket néha, de hogy néha bosszankodjunk is, hősünkkel simán megitathatunk bármit, úgyis csak utólag derül ki, hogy mi volt az. Itt gondolok arra, hogy vagy pozitív hatása lesz az itókának, vagy pedig negatív. Kristályt teljesített achievementek alapján osztogat, ahogy annak lennie kell, jó keveset…

Zárásként pár szót ejtenék az irányításról:

Az FPS játékoknál már jól bevált „wasd” történik a mozgás, támadni pedig a kurzor billentyűkkel lehet, „Q” billentyűvel aktiválhatjuk a karakter különleges képességét, „E”-vel bevethetünk egy másodlagos fegyvert, amilyet éppen találunk. Ezek a tárgyak addig maradnak nálunk, amíg nem szerzünk valami mást a helyére. „R”-rel megitathatjuk hősünkkel a különböző italokat a „space” pedig a következő hullámot indítja.

Grafika:

Ebben igazán nincs semmi hiba, ha egy jó kis retro játékot nézünk, kész felüdülés szerintem ilyen grafikát látni, és végre valaki, aki nem agyon memózott karikra fejleszt. Viszont ugyanakkor azért lehetettek volna változatosabbak a pályák, pár textura ki lett cserélve és kész, de ettől függetlenül teljesen elfogadható. És egyébként is, kit érdekel egy ilyen játék esetében a grafika. Úgyhogy ennek fényében pontozunk a végén. (Tehát nem kell feltétlenül figyelembe venni azt a pár pontot)

Hangok:

A hírtelen zenei váltásoknak továbbra sem vagyok nagy híve, sőt igazából nagyon nem szeretem. Sajnos itt is ugyanaz a hiba, mint a Loren: The Amazon Princess esetében. Jó kis zenék, csak éppen nem sikerült a váltás (nagyon nem)...

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=7OuS87iyn10&feature=youtu.be[/youtube]

Gépigény:

Minimális rendszerkövetelmény:

OS: Win 7/8

Processzor: 2.5 Ghz

Memória: 1 GB

Videókártya: 128 MB

Szabad lemezterület: 40 MB

Pozitívum:

• Karakterek száma
• Retro grafika

Negatívum:

• Fegyver loot teljes hiánya
• Anubis feje olyan mint egy macskáé
• Nem lehet átlósan lőni