Hackernek lenni menő? - Watch Dogs 2 Teszt

De még mennyire, hogy az, sőt az Ubisoft idénre kicsit más irányból közelítette meg a hackerkedés témáját, mint a 2 és fél éve az első résszel. Lássuk hogyan.

 

A Watch Dogs első része Chicago-ba kalauzolt el bennünket egy sötét és nyomasztó világba. Aiden Pearce családi tragédiája miatt eredt az okosváros alvilági gengszeretei nyomába, hogy kihackelje odújából ellenségeit. A ctOS rendszer segítségével hackelt meg mindent, amit csak összekötött a városokosító rendszer. Aident a DedSec egyik chicagoi embere segítette, hogy beteljesíthesse bosszúját és a ctOS-t kihasználó hackercsoportokat kiüsse a játékból. Egy ballonkabátos középkorú férfi sötét történetét mesélte el a WD első része. Ez a felállás teljesen megváltozott a második részre. Marcus Holloway bőrébe bújunk, aki egy fiatal, de tehetséges hacker. A nyomasztó chicagoi környezet is átalakult, mivel San Francisco színes utcáin garázdálkodhatunk.

Marcus-t már az első pillanatokban a mélyvízbe dobják, ahogy minket is egy tutorial pálya formájában. AZ első küldetésünk máris egy épület meghackelése lesz. Megtanulni az alapokat kitapasztalni a hackelést. Elsőre lopakodva ügyesen megcsinálni nem egyszerű, mert a játék MI-je elég jó lett, de erről majd később még említést teszek. Bejutottunk, és máris egy nyilvántartásból kell magunkat törölni, de legalábbis néhány adatot megváltozatni magunkról csak, hogy ne legyünk körözött bűnözők a kis mókánk után. Ezután kezdődik csak az igazi kaland. Zacskó a fejre, be egy kocsiba és már indulunk is valahova. Egy kis partin találjuk magunkat néhány ismeretlen, de végül fontos arccal. A DedSec frisco-i tagjai vesznek körül és igen kitaláltátok, a tagjukká fogadnak. Olyan jól bejutottunk a tutorial pálya épületébe, hogy egyből bevesznek. Indulhat a buli, ezt meg kell ünnepelni. A buli persze olyan jól sikerül, hogy másnap reggel azt sem tudjuk, hol ébredünk, és miért vagyunk boxerben. Életmentő hívás és minden tiszta. Szétcsaptuk magunkat már egy órája késünk valahonnan és még a telónkat is elvesztettük. Egy telefon cseng  és máris néhány instrukcióval lát el a telefonos segítség a játékkal kapcsolatban. Okostelefonunk az előző részhez hasonlóan most is mindenre használható. Sőt még többre is. A funkciókat stílusosan applikációk formájában érhetjük el. Térkép, zenelejátszó, autórendelő, ilyenek az előző részben is voltak, de most kicsit kibővítették őket. A kamera is bekerült, így vigyorítós szelfiket készíthetünk, vagy fontos dolgokat fotózhatunk, például egy misszió során. De közeli izgalmas helyekre figyelmeztető app is van, hogy tudjuk, hol kell azokat a szelfiket lőni. Egy appban kaptak helyet a skilljeink is, mint kutatás menü. Az egyik kedvencem a zenefelismerő app, amivel a közelben szóló dallamokat ismeri fel a program és teszi be máris a zenelistánkba. Érdemes őket gyűjtögetni.

No, de vissza az alsógatyában flangáló Marcusra, aki mindent megtudván az új telefonja társaságában indul el, hogy nadrágot vegyen és a térképen megjelölt ponthoz jusson. Ha már az öltözködés szóba került. Az előző részhez képest, ahol csak megadott kabátokat és sapkákat tudtunk felvenni, itt már egész méretes ruhakészletekből vásárolhatunk különféle stílusú ruhaboltokban. Jó kis újítás, de ugye nem az első játék, ami ilyet használ. Lépjünk is tovább. Autót lopunk és irány a megjelölt titokzatos pont. Ha nem lett volna egyértelmű, a DedSec főhadiszállására jutunk. Megismerjük az előző éjjeli részegség hatására kiesett tagokat és mindegyikül elmeséli miben jó. A művész csaj, a géniusz hacker, a mérnök, a taktikai koordinátor és mi. Igen neveket is rendeltek a karakterekhez, Sitara, Josh, Wrench és Horatio. Megismerjük a kis csapatot újra és indulhat is a terepmunka a nagy Blume Corporation két térdre fektetése érdekében.

Elindul a történet és így elindulnak a küldetések is. A történet maga, nem egy nagy durranás, de vannak benne jó fordulatok. Viszont többet nem is lőnék le belőle. Persze ezt is az említett küldetések viszik előre. Ezeket, mint mindent a telónkról fogunk elérni. Fő és melléküldetések tömkelegét kapjuk meg, amiket próbáltak a készítők változatossá tenni. A történetszálon igazából nem nagy a szórás, a „törj be ide és szerezz adatokat erről, majd lépj meg”-től a „surranj be és vidd el azt, miközben rajtad a fél yard”-ig terjed. Egy lopakodós akciójáték nagyjából ilyen szintet tud, főleg ami hackelésre van kihegyezve. Mert arra viszont nagyon ügyesen. Ahogy az előző részben is nagyon sok elektromos eszközhöz tudunk hozzáférni, amiket különböző módon használhatunk ellenségeinkkel szemben. Aident a telefonján kívül csak fegyverek segítették, viszont Marcus rendelkezik néhány extra kütyüvel is. Távirányítású robotokat használhatunk földön és levegőben. A földi egy Jumper nevezetű jószág, míg a levegőbe egy Quadrokoptert küldhetünk. Ez a két kütyü érdekesebbé teszi a küldetéseket és van, amit egyszerűbbé. Egy-egy épületbe könnyebb behatolnia a drónjainknak, de majdnem mindenre képesek, amire mi, ha hackelésről van szó.

A lopakodás persze nem mindig kötelező. Általában eldönthetjük, hogy Sam Fischer módjára belopakodunk, vagy Rambo stílust öltünk és mindenkit szétlövünk. Mindkettő lehetséges, mivel fegyvertárunk elég széles. Wrench 3D-nyomtatójával sokfajta stukker „nyomtatható”. Viszont a tűzharc az esetek nagy többségében nem kifizetődő, mivel Marcus élete még normál fokozaton is igen elenyésző, 3-4 lövés és halottak vagyunk. Viszont az említett lopakodás és fedezékrendszer szépen meg lett oldva, az előző részben is jó volt, így nagyjából az ottani rendszert pakolták bele ebbe. Ahogy a minimális parkour is átkerül ebbe, néhány extramenő mozdulattal megspékelve, de itt sem fogunk létra nélkül falakat mászni, mint Ezio. Az ellenfelek viszont, mint korábban is említettem elég okosak tudnak lenni. Bekerítenek és a legváratlanabb helyről tudnak hátba lőni. Lopakodás közben ügyesen kell bújnunk, mivel szemfülesek. Viszont vannak helyzetek, mikor teljesen hülyén reagálnak, például egy autós üldözés során, ahol már-már Most Wanted szintű kamikaze akciókkal próbálnak megállásra bírni minket. Így nem mondanám tökéletesnek, de az első rész erényeit megtartotta.

Amire egyáltalán nem lehet panasz, az a tökéletes hangulat. Személy szerint nekem nagyon bejött, ez a színes világ a rengeteg manapság menőnek számító grafikával. Ahogy sétál az ember az utcákon, dől belőle a filmekben sztereotípiaként ismert modern hacker. Menő ruhák, laptop a háton, telefon a kézben, mindenféle érdekes appal, füles a fülben rengeteg népszerű zeneszámmal. A kis hackercsoportunk, a DedSec is egy tipikus modern menő hacker társaság, de ez így van rendjén, nagyon is jól van ez megcsinálva. Ami még külön hozzátesz a hangulathoz, azok a témához illő mellékküldetések. Lázadó népség vagyunk, így graffitizés és hackbetörések szép számmal vannak, de drónverseny és elektromos go-kart megmérettetések is felvehetők a város különböző pontjain. Ezek mellett pedig különféle gyűjthető cuccok is vannak a játékban. Ami még viccessé teszi az utcán való flangálást az a járókelők. Véletlenül belebotlunk valakibe és máris meséli az életét ha érdekel minket ha nem, de érdemes egyet-kettőt meghallgatni vicces sztorikat hallhatunk. Ahogy vicces dolgokat művelhetünk a telefonjuk megbabrálása útján is. SMS-ekbe, telefonbeszélgetésekbe kukkanthatunk bele, vagy akár körözést is kiadhatunk egy random emberre. És ilyenkor persze akcióba lendülnek Frisco éber őrei és újra kiderül mennyire semmi agyuk nincs. Minden tevékenységért követőket szerzünk, akik ha elegen vannak, elkölthető kutatás pontokat jelenek számunkra, amit a már említett skillfán tudunk elkölteni. A skilljeink itt is nagy szerepet kapnak, sokat tudnak segíteni előrehaladásunkban.  Az alapok maradtak ebben a részben is, fegyverkezeléssel, vezetéssel és hackeléssel kapcsolatos skilleket vehetünk meg. Annyira nem szerteágazó a rendszer, de vannak olyan képességek, amik csak bizonyos adatcsomagok begyűjtése után érhetőek el. Ezek miatt érdemes nyitott szemmel járni, vagyis inkább hackelni, mert az Assassin’s Creed-ben használható Sasszem mintájára Hackerszemet kapunk. A tudása nagyjából ugyanaz, fontos célpontokat mutat, buherálható tárgyakat, illetve át is látunk vele a falakon.

Egy kicsit mesélnék a multiról is. Az előző részhez hasonlóan itt is random becsatlakozhatnak a játékunkba játékosok, akik vagy ellenségesen, vagy barátilag viszonyulnak hozzánk. Az előbbi formában meghackelni akarnak minket, amivel követőket és persze pénzt lophatnak a bankszámlánkról ugyanúgy, ahogy mi bármely járókelőtől. Csak nekünk a behatolást jelzi a telefonunk. Ekkor két lehetőségünk van, futni a körzetből, vagy megkeresni a bűnöst és likvidálni majd elszedni az ő adatait. A baráti játékosokkal viszont össze tudunk állni és csapatként coop-feladatokat tudunk végrehajtani. Ezek nagyjából a sztori küldetéseihez hasonlóak annyi különbséggel, hogy 2 emberre lettek tervezve kicsit nehezebb útvonalakkal.

Ami sajnos még említést érdemel, és nem sorolnám a játék erényei közé, az a vezetés. Az első WD-ban sem volt jó, egyáltalán nem képes hozni olyan szintet, mint egy GTA, pedig a Ubisoft kiadott azóta egy The Crew-t is, tán csak kölcsönkérhettek volna pár autószakértőt, hogy kicsit jobban lemodellezzék a vezetés élményét. Van különbség az autók vezetésében, az izomgépek mennek jobbra-balra, a sportautók meg tapadnak, de valahogy túlontúl érzékeny lett. Kontrollerrel játszottam, így a finom gázadás és fékezés megoldható lett volna, de sosem sikerült úgy, ahogy azt elképzeltem. Ez egy rossz pont a játék fekete listájára.

Egy másik fekete pont a technikai oldalt terheli. Az Ubi jó kooperációt csinált az NVidiával, mivel az összes csili-vili a zöldek által használt grafikai elemet beletették a játékba. Szupersima árnyékok, ilyen tükröződés, olyan élsimítás, szóval van minden, mi szemnek, s szájnak ingere. Tény, hogy a játék istenien néz ki mikor játszik vele az ember, és nekem még nem is volt minden beállítás a legdurvábbra húzva. Részletesen megcsinálták San Francisco virtuális mását, le a kalappal. A fizika is szépen működik a Havok Engine, de vannak hiányosságok. Egy-két esetben hiányoznak elemek a pályáról, egy esetben az őr nagyon szépen rádőlt a semmire és sikerült vele kitámasztania magát, sőt én amögött a semmi mögött gyönyörűen elbújtam. Az ajtókba beragadó hullákról már nem ejtek sok szót, mert máshol is előfordul.  De az már nem olyan szép, hogy direkt 2 hetet csúsztatták a játék PC-s megjelenését, hogy egy normális konzolportot tudjanak összehozni és többek között kikapcsolják az FPS korlátot és bekapcsolják a 4K felbontást (ami egyébként egy kiegészítő formájában érhető el, így még ezt sem tették bele alapból), és így sem sikerült nekik. Alant egy képen megtekinthetitek milyen beállítások mellett játszottam, de irgalmatlan módon tudott a játék egy-egy helyen FPS-droppot csinálni, és ezt a beállítást az NVidia Experience programja lőtte be a gépem teljesítménye alapján, nagyjából stabil 60 FPS-re. Viszont ezt képtelen tartani. 30 és 80 FPS között ugrál a tér méretétől, illetve haladási tempó függvényében. És ez nem csak nálam probléma, hanem rengetegen panaszkodnak ilyenre a fórumokon. 1080p felbontáson ultra beállítások mellett nem képes 60 FPS környékére érni egy 1080-al és 6700k-val szerelt gép. Hát mi ez, ha nem optimalizálatlanság?

Ami még érdemel néhány szót, az a hangjai a játéknak. Kezdjük azokkal, amik kicsit félresikerültek, de egy sandbox játékban azért meghatározó, az autó. Nem csak rossz vezetni őket, de a gépek hangjai sem az igaziak. Nagyon egy kaptafára csinálták meg például az izomautókat. Igaz viszont az is, hogy a választék sem egetrengetően tág a járművek között. Viszont itt is lehet egyet rendelni magunknak egy közeli garázsba. A rengeteg dologra alkalmas telefonunkkal csak taxit rendelni nem tudunk, pedig néhány helyzetben élvezném. Már csak azért is mivel az előző résszel ellentétben rengeteg király zenével tömték tele a játékot, amit különféle adókon hallgathatunk, és mint korábban említettem az utcán járkálva is gyűjthetünk. Pop, rock, hip-hop, elektronikus, de még klasszikus zene is van. Hősünk csak a fülébe dugja headsetét és máris szól a zene. Ez egy nagyon jó feature, amit élveztem, főleg csak úgy elindulva sétálni a városban. Na, ezért lenne jó, ha bezizzenhetnénk egy taxiba és városnézés közben zenét hallgatva járhatnánk az utcákat és még a célpontunkhoz is eljutnánk, anélkül, hogy elmenne a kedvünk a vezetéstől.

A címben szereplő kérdésre mindenki adja meg magának a választ, de hogy vajon a Watch Dogs 2 milyen lett, az már más tészta. Ezt azért nem olyan egyszerű megvásárlás nélkül eldönteni, de most segítek, mivel a Watch Dogs 2 egy jó játék. Aki szerette az első részt még a hiányosságaival együtt is, annak ez egy kötelező darab, mivel élvezni fogja a lopakodást kiegészítő új kütyüket és talán az új színesebb fiatalosabb stílus is belopja magát a szívébe. Aki a stílust, vagyis a sandbox játékok kedvelője és a Mafia 3 nagy csalódás volt neki, annak félve ugyan, de tudom ajánlani, mert akkora hibákkal nem rendelkezik és kicsit hosszabb játékot kapunk a pénzünkért, főleg a multis mókákkal kiegészülve. A 20 órás kampány kitolható az említett többjátékos móddal. Persze GTA V szintet senki ne várjon. A többieknek pedig egy jó kis leárazáskor tudom ajánlani.

Kedvcsinálóként még egy kis videót is mellékelek nektek, amiben a yard is munkába fog.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=1IItt2d1CQo[/youtube]

A PC-s verziót sikerült tesztelnem, de PS4-en és Xbox ONE-on is megjelent a Watch Dogs 2, amit a Konzolvilágtól kaptunk.