Crysis 3 avagy a nanoszörny visszavág

Elkezdődött. Már semmi sem állíthatja meg. Itt az idő, hogy felvegyük a kesztyűt, akarom mondani a nanoruhánkat és szembeszálljunk a Cell és Ceph minden harcosával, hogy végre biztosítsuk az emberiség fennmaradását és a bolygó túlélését. Mi pedig, ha már virtuálisan felkészültünk, akkor az eladósodásra is készüljünk fel, mert a játék jobban igénybe fogja venni a gépünket, mint a tetris.

Jómagam már régóta játszom a sorozattal. Az első részt szerettem, végigjátszottam, de nem igazán értettem, hogy kinek is fordult emg a sztori az agyában. Nem tartottam kiemelkedőnek, de nagyon kellemes játék volt. Aztán jött a második rész. Gondoltam kipróbálom, mert az első is elszórakoztatott. Igazándiból a második rész után váltam fanatikussá. A játék annyira jó volt, hogy szinte le sem tudtam rakni. Vitt magával, nem lehetett abbahagyni. Bár grafikailag nem sokat fejlődött az első rész óta, de az új környezet, az upgrade rendszer és maga a játékmenet annyira jól el volt találva, hogy messze kiemelkedett az akkori játékok közül.

[caption id="attachment_23836" align="alignleft" width="300"] Psycho barátunk örökösen bizonyítani akarja, hogy nanoruha nélkül is van élet[/caption]

Most pedig közöttünk tudhatjuk a játék harmadik epizódját. Az első két rész igen magasra tette a lécet, vajon el tudja-e érni a három?

Miután hitelkeretünket kimerítve új gépünkkel próbáljuk ki a játékot, akkor egy dolog fog megfogni minket. A látvány. Az első pár percben szerencsénkre nem fognak lőni ránk, így nyugodtan szétnézhetünk. Szokhatjuk a környezetet. Csodálhatjuk, ahogy az esőcseppek a sisakunkra hullanak, megnézhetjük a hullámzó tengert, láthatjuk, hogy a szél hogyan mozgatja meg a különböző tárgyakat. Az első szavaim körülbelül azok lehettek, hogy ez valami elképesztően jó. Ilyet még nem láttunk. Azt hiszem ez még egy rekesz sörnél is jobb. A játék olyan fizikával és grafikával rendelkezik, melyet eddig még biztosan nem láttunk, a maximális élményhez pedig egészen komoly szekérre lesz szükségünk. Viszont jó hír, hogy a játék kitűnően lett optimalizálva és a grafikai beállítások szinte a végtelenségig skálázhatóak. Ennek köszönhetően egy átlagos gépen is kellemesen fut a játék. Ez pedig nem vicc, a sokat szidott Aliens gyengébb grafika mellett kevesebb fps-t produkált a gépemen, mint ez. A különbséget pedig a mellékelt képeket láthatjátok. A játék gépigényét itt olvashatjátok.

[caption id="attachment_23835" align="alignright" width="300"] Slide to open[/caption]

A játékélmény a bejárható terület nagysága, az elrejtett extráknak és a játékmenet sajátosságainak köszönhetően a monitor elé szögezi a játékost. Ezzel pedig nem túlzok. Lehetünk Rambók, lehetünk csendes, lopakodó gyilkosok, esetleg ötvözhetjük a kettőt. Lopakodhatunk az ellenség között, hogy ne vegyenek észre és meghackelhetjük a géppuskájukat, hogy ne ránk, hanem rájuk vadásszon. Majd miután kiiktatták a géppuskát és egyre elkeseredettebben keresnek minket egyenként levadászhatjuk őket íjunkkal. Nincs is ennél hangulatosabb, végignézni, ahogy ellenfeleink egyre hisztérikusabban üvöltözve keresnek minket, de hiába, a vadászok végig mi maradunk.

Mégis akad néhány pálya, ahol egyik sem működik, érdemesebb menekülni és menteni az irhánkat, hogy időben elérjük a célt. Szóval a játék igen változatos. A pályák pedig kitűnően idomulnak az elérendő feladathoz. Be fogunk járni jó néhány pályatípust, mire eljutunk a végső küzdelemig. Lesz itt laboratórium, raktár, városi rész, fűvel benőtt városi rész. Viszont megkönnyebbülhetünk, mert hiába a méteres fű, mely belepi a tereket, hiába a nagy terep, hiába a lengedező növényzet, nem fogja leszívni a videókártyánkat. Szóval ez nem egy ArmA  2 vagy Skyrim, ahol csak 20 méterig jeleníti meg a füvet az engine, hogy ne füstöljön el a hardver, itt erre nem lesz gondunk. Egy mai középkategóriás gép low beállítások mellett (higgyétek el, míg úgy is gyönyörű) gond nélkül kell, hogy futtassa a játékot. Az átvezető videók és a látomásaink sokat dobnak még a hangulaton. A játék végére talán már el is hisszük, hogy mi vagyunk Prophet (természetesen nem az eredeti).

A játék fontos eleme az ellenségekkel folytatott harc. Azokból pedig sokféle van. Alapvetően három részre bontanám őket, ezek pedig az emberi, a Ceph és mechanikus.

[caption id="attachment_23832" align="alignleft" width="300"] Bumm bumm[/caption]

A Cell embereiből többfélét is megkülönböztethetünk, vannak az alap bakák és vannak a QRF (Quick Reaction Force – Gyorsreagálású Erő) emberei. Értelemszerűen ez utóbbiak a keményebb diók. A mesterséges intelligenciáról mit is mondhatnék? Kevésszer hibázik. Nehezebb fokozatokon pedig már szinte lehetetlen a korábban említett Rambo módszer. Amint meglátnak tüzet nyitnak és közben fedezéket keresnek. Ha kell gránátot dobnak, ha nem látnak, de sejtik hol vagyunk, akkor jön az EMP gránát, amely felfedi kilétünket (elszívja az energiánkat, így nem tudjuk a Cloak-ot használni). Ha kell bekerítenek minket, fedezik egymást. Ha van felállított géppuska, gránátvető, akkor használatba veszik azt. Erősítést kérnek (ezt csak akkor, ha esélyt adunk nekik és nem sikerül teljes csendben végezni velük). Lényeg a lényeg, azért tudnak meglepetéseket okozni, látszik, hogy a készítők foglalkoztak a mesterséges intelligenciával, amely tökéletesen megfelel a játékhoz. Persze hiba azért akad itt is, de csak ritkán fogunk vele találkozni.

A Ceph ellenfelekkel is fogunk ám találkozni. Ők igen erősre sikeredtek, akárcsak a korábbi epizódokban. Nem lesz velük könnyű dolgunk, bár az ő intelligenciájuk gyérebb, mint az embereké, de azért tudnak ők is meglepetéseket okozni. Érdemes odafigyelni rájuk, mert más harcmodor jellemzi őket. Ők inkább Rambo módjára támadnak, így érdemes nekünk is így tenni, természetesen a páncélt kapcsoljuk be előtte.

A mechanikus ellenfelek a különböző mozgásérzékelős géppuskák, energiaszívók (egy lézer, mely lenullázza energiakészletünket). Őket könnyedén meghackelhetjük, hogy ne ránk tüzeljenek, illetve az enerigaszívókat kikapcsolhatjuk . Az ő esetükben mesterséges intelligenciáról nem beszélhetünk, ha érzékel minket a detektoruk, akkor lőnek ránk, ha nem, akkor csöndben vannak. Az energiaszívókat pedig elkerülhetjük, ott inkább a játékos intelligenciáján múlik, hogy elkerüli őket vagy beléjük megy:)

[caption id="attachment_23833" align="alignright" width="300"] Már megint ezek a csúnya bácsik vannak itt[/caption]

Pár szót érdemes még ejteni a hangokról. A játék zenéje mindig követi az aktuális eseményeket, a hangzása kellemes. A fegyverek ropogása megegyezik az előző résszel. Kitűnően szólnak a robbanások is, hatalmas dörejjel csattannak a gránátok vagy rakéták a földbe. Amennyiben egy komolyabb fejhallgatóval rendelkezünk, akkor pedig még azt is hallhatjuk, hogy merről jön a hang. Igazándiból minden megtalálható ezen a téren is, amely ma már alapvetőnek mondható. Ezen a téren talán nem is teljesít kirívóan a játék, persze nem azért, mert bármi is rosszul működne, inkább azért, mert manapság már szinte minden játék legalább ezen a területen jól teljesít. Emlékezzünk csak megint vissza az Aliens legújabb epizódjára, ott szintén jók voltak a hangok, de ugyanígy tökéletesen szól az Assasin’s Creed 3. Hatalmas különbségek már nincsenek ezen a téren, alapvető a kitűnő hangzás.

[poll id="24"]A sztoriról még nem sok szó esett, de igazándiból nem is akarok lelőni egyetlen poént sem. Legyen annyi elég, hogy visszatér pár régi barát/ellenség. Szerintem a második rész talán jobb volt ezen a téren, de a Crysist talán amúgy sem a történetért szerettük. Én legalább is biztosan nem, mert ugyan végigjátszottam mindegyik részét, de fogalmam sincs, hogy pontosan mi a helyzet és mi miért történt úgy ahogy:) Persze lehet amiatt, mert mazochistaként németül játszottam végig:)

Legalább a küldetések változatosak. Lesz itt sokféle belőlük, meg sem lehet számolni hány. Fogunk lopakodni, gátat robbantani, menekülni, felderíteni, beszivárogni. Szóval kössük fel a nadrágunkat, mert sokféle kihívás elé állít a játék. Annyit megjegyzek, hogy, aki sokat játszik FPS-ekkel az nyugodtan kezdje el harmadik legnehezebb fokozaton, mert az első kettő kevés kihívást fog jelenteni a profiknak.

[caption id="attachment_23834" align="alignleft" width="300"] Lopakodva azért sokkal izgalmasabb[/caption]

Végszóként nem is tudom mit tudnék elmondani. Lehet még bármit is mondani a fentiek után? Azt hiszem a Crysis újra megmutatta, hogy még mindig lehet jobbat és többet. Ennek ellenére azért akadnak hibák, néha a megölt ellenfél nem esik össze, hanem állva marad és mozog, de nem mozdul el és már nem is lő ránk. Néha egybefolynak tárgyak. Hiába van sokféle fegyver (mert tényleg akad pár), igazándiból főleg az íjat fogjuk használni, szimplán amiatt, mert erős (egyetlen lövéssel öl) és láthatatlanul is tudjuk használni. Igazándiból ez értelmetlenné is teszi a többi fegyvert. A pályák ugyan nagyok, de igazándiból csak egyféle megoldás van, csak egy helyen lopakodhatunk be. Egyedül az ellenséges egységek felőrlésére ad igazán sokféle módot a játék. Az egyjátékos mód rövidsége is okozhat csalódást. Igazándiból másfél Codnak felel meg. 7-8 óra alatt könnyedén végigjárható. Persze majd jönnek a DLC-k, amelyek dobnak még ezek, de hát akkor is.

Azt hiszem ez egy tökéletes végszó lett, amivel el is vettem a kedvét mindenkinek a játéktól. A célom nem ez volt. A játék nagyon jó, érdemes végigjátszani, mert jelenleg nem tudok tőle jobb lövöldét, de úgy gondoltam érdemes felhívni a figyelmet pár „apróságra”. A Crysis 3 hibái ellenére számomra hatalmas élményt nyújtott, mindenképpen érdemes kipróbálni.

Grafika: 10/10

Hangok: 9/10

Játékélmény: 9/10

Szavatosság: 7/10

Értékelés: 88%