Bioshock Infinite - teszt

Amikor a játékról megláttam az első videót láttam, bevallom szkeptikus voltam... Sok olyan játék volt ami videó alapján jó volt, viszont amikor kipróbáltam hatalmasat csalódtam benne (lásd medal of honor warfighter), de ez alól a Bioshock Infinite kivétel. Hogy miért is? A tesztből kiderül.

Történet: A történet szerintem rendben van, legalábbis a játék elején úgy látszik. Mindössze annyi a dolgunk hogy eljussunk Columbiába, a lebegő városba, és meg kell mentenünk egy fiatal, 17 éves lányt, akinek Elizabeth a neve. Ez mind szép és jó, a világítótorony segítségével Columbia élő, lélegző városába csöppenünk, ahol körbenézve azt látjuk, hogy minden ember a saját kis dolgát végzi. Egy kis gyönyörködés után a főszereplőt, Booker DeWitt-et irányítva elindulunk megkeresni a lányt. Keresésünkben épp egy karnevál közepébe csöppenünk, ahol szép kis pénzmennyiséget össze tudunk varázsolni kalandjainkra. A feladatok után egy lottón veszünk részt, ahol főhősünk megnyeri a fődíjat, igen ám, ha a gnómdobálás fődíjnak nevezhető... Amikor már megdobnánk a gnómokat észreveszik főhősünk kezén lévő jelet, aminek következtében a városi rendőrség és minden fegyveres ránk támad... A támadások túlélése után megtaláljuk Elizabethet, ekkor egy igen kellemes jelenet fogad minket. Csakhogy amikor már épp indulnánk ki megtámad minket Elizabeth őrzője, Songbird (egy hatalmas fémmadár) aki próbál minket elszakítani a lánytól, több-kevesebb sikerrel. Ezek után kezdődik a nagy kaland, eljutni egy léghajóba, amivel vissza tudjuk vinni a lányt. Itt nagyon sok érdekes dolog történik, váratlan fordulatokkal, de nem szeretném lelőni a előre a dolgokat. A történetben az a szomorú, hogy nem happy end-el végződik, de nem is gond, mert ha a játékosnak a végére összeáll minden kép, akkor meg fogja érteni miért is történt úgy minden.

Játékmenet: Sok olyan játék volt ami videó alapján nagyon jónak tűnik, viszont amikor kipróbálja az ember hatalmasat csalódik benne (lásd Medal of Honor Warfighter), ez alól a Bioshock Infinite kivétel. Amikor elkezdtem vele játszani, meg kell mondanom felemelő érzés volt, olyan csodálatos világ tárult elém, amelyet még egy játékban sem figyelhettem meg. Columbia élő, lélegző városa nagyon szép látvány mindenki számára. Az emberek csevegnek egymással, és ha alaposan megfigyelnek minket, akár még rólunk is beszélnek. Viszont itt van hátulütő, az npc-k folyton ismétlődnek, így nem kell meglepődni ha 10 egyforma npc-t látsz a városban való járkálás során. Nagyon sok változatos fegyver került be a játékba, csak akkor van gond, ha elfogy a lőszer... vagy mégsem? Ha csatában elfogy a lőszer akkor minél két megoldás van, vagy elmegyünk a sarki vegyesboltba beszerezni egy adag lőszert (persze sarki vegyesbolton a bajszos robotárusokat értem), vagy várunk még Elizabeth talál nekünk lőszert. Ha ezek közöl egyik sem jön be, sajnos a legjobb megoldás a halál, vagy mégsem? A Bioshock eddig is híres volt a különleges képességek használatáról, és ezt az Irrational Games nem felejtette ki a játékból. Nagyon sok változatos harcmódot kipróbálhatunk ellenségeink eltávolítására. Példaként megrázhatjuk őket, felemelhetjük a levegőbe őket, tűzgolyókkal dobálhatjuk meg a számunkra nem tetszőleges alakokat és akár még hollókkal is elterelhetjük a figyelmüket, így amíg ők a madarakkal foglalkoznak, mi szépen lelőhetjük őket. De mit is érne a játék az új eszközünk, a SKY-Hook nélkül, mely egy új módja a közlekedésünknek. Ha véletlenül leesnénk és van alattunk vezeték, akkor nem kell aggódni, mert ha arra sikerül felkapaszkodnunk megmenthet minket, de nem csak leesés ellen véd, hanem ha nagyon kevés életerőnk, vagy töltényünk van, akkor tökéletes út a meneküléshez is. Szerencsére ellenfeleink is változatosak, de ezt akár mondhatjuk pechnek is, hiszen ha egy óriási robot támad meg minket, akkor az igen nagy gondot tud okozni.

[caption id="attachment_25187" align="aligncenter" width="610"] A bájos Elizabeth[/caption]

A legviccesebb pedig az amikor a főellenfél, Comstock emberei, és a Vox emberei is megtámadnak, persze ha nem egymás megölésével foglalkoznak. Igen vicces tud lenni amikor egymást lövöldözik, a játékos pedig el tud menni mellettük nyugodtan... már ha nem lő meg a többi ellenfél. Ha véletlenül nagy harcba keverednénk, Elizabeth nagyon könnyen tud rajtunk segíteni a dimenzióváltási képességével, így könnyen varázsolhatunk magunknak fedezéket, vagy egy óriásrobotot, ami szépen eltünteti ellenfeleinket. A Hud igen egyszerűre, de mégis praktikusra sikeredett. A az életerőnk és a sónk (a különleges képességhez az kell, ez nem vicc) az eddigi bioshockokhoz hasonlóan itt sem töltődik vissza, így vagy keresnünk kell egy robotot ami árulja ezeket az eszközöket, vagy körbenézünk a város utcáin hátha találunk egy kis élelmet, esetleg sótöltő italokat. Ha már pedig a keresésről van szó, igen jónak tartom hogy Columbiában az emberek csak úgy szórják a pénzüket. A pénzből fejleszthetjük karakterünk képességeit, vagy hp-t sót és töltényt vehetünk még érte. Ami viszont az egyik legjobb eleme a játéknak, az maga az Elizabeth-el való kaland. Ha valami nem tetszik neki, akkor megsértődik, ha valami viszont tetszik neki annak nagyon tud örülni, így a játékost is jobb kedvre tudja ez deríteni. Mellékesen megjegyzem hogy nagyon sok esetben fog minket megmenteni. A nehézségi szintek nagyon jól lettek skálázva, bár néha nem tudom megérteni hogy egyszer nagyon könnyű harcokba keveredünk, egyszer pedig jó pár halállal szembe kell néznünk a továbbjutás érdekében... És ha már a halálról van szó, meg kell említeni hogy pénz nélkül nem lehet újraéledni, így ez egy kitűnő motiváció lehet a pénz felszedésére, ha az eddig elmondott lehetősége egyike sem tetszik a játékosnak. Songbird pedig az egész élményt fokozni tudja a támadásaival, és a játék végén lévő cselekedeteivel.

Grafika: Amikor hallottam a hírt, hogy a játék Unreal 3-as motorral fog készülni, féltem hogy nem lesz valami szép látvány a grafika. Bevallom tévedtem. A Grafikusok csodálatos munkát végeztek! Minden textúra tökéletesen passzol a környezethez és a képek felbontása is dicséretet érdemel, hisz igen szép textúrákat láthatunk. Persze én PC-n teszteltem a játékot így nem tudok nyilatkozni milyen is a konzolos verzió grafikája. Ne kövezzetek meg, de szerintem a játék meseszerű grafikája sokkal jobban néz ki mint a Crysis 3 grafikája. És ami a legjobb az egészben, hogy a játék optimalizálása igen nagy dicséretet érdemel, hiszen egy gyengébb konfiguráción is elfut max grafikán... igaz hogy nem FullHD-be, de elfut.

[caption id="attachment_25189" align="aligncenter" width="610"] Üdv Columbiában[/caption]

Negatívum: Ezen a téren is kivételes a játék, mert nem tapasztaltam olyan nagy negatívumokat, amik elvették volna a kedvemet a játék végigjátszása közben. Ami negatívumnak mondható az az NPC-k megismétlődése és az, amikor semmilyen módon nem tudunk kedvenc fegyverünkbe töltényt szerezni... Kisebb bugok persze vannak, de hé!, miben nincsenek?

Összegzés: Mindent összevetve meg kell mondanom, hogy a Bioshock Infinite egy minden szempontból nagyon jól sikerült játék, ami rendkívül magas az újrajátszhatósági faktorral rendelkzik. A grafika és a játékélmény is nagyon jóra sikeredett, így azt tudom mondani az Irrational Games-nek, hogy csak így tovább!