Attila - Total War teszt: Megérkezett Isten ostora

Másfél év telt el azóta, hogy utoljára fegyvert fogtam és dicső római (később persze más népekkel is) légióim élén kardélre hánytam gaz ellenségeim. Elfoglaltam Europát, egészen az Uralig nyomultam, nem maradt igazi vetélytársam. A világ rettegett tőlem, birodalmam legyőzhetetlen volt, erre most jön egy fószer keletről és borsot akar törni az orrom alá. Végre megérkezett hozzánk a Total War - Attila!

E másfél év a fejlesztőknek nem lehetett könnyű időszak. Elkészíteni a Rome II utódját és kiadni X ezer darab patchet hozzá. Emiatt is aggódtam, hogy majd az Attila is tele bugokkal fog megjelenni, mert a fejlesztésre szánt időből el-elcsent a Rome II sebeinek betapaszolása. Szerencsénkre nem ez történt, végre egy olyan a játékot kaptunk, amelyet csak 2 héttel a kiadása után kellett patchelni és nem azonnal (sajnos ez már nagy szó). A héten kapott egy nagyobb csomagot, de az igazság az, hogy alapvetően nem volt hibás a játék. Tehát nem tartalmazott szembetűnő bugokat, amelyek megbotránkoztatták volna a bennem szunnyadó hadvezért.

Lássuk is mit kapunk a pénzünket. Egyfelől Attilát, most  ennek lehet örülni és szomorkodni. Egy átdolgozott politikai/belügyi/gazdasági/családi (igen, ezt így mind egybe) modult, új népeket (melyek közt egy „Magyars” néven indul a világuralomért folytatott harcban), új lehetőségeket a csatáknál (nem minden népnél), új fejlőfési fát, mely népenként eltér (azért akadnak hasonlóságok) és pár új településfaját (pl seregeink létrehozhatnak rögtönzött falvakat, amelyek picit a korábbi részek erődjére hasonlítanak, de erről majd később).

[caption id="attachment_55806" align="aligncenter" width="610"] A nehéz kezdetek[/caption]

Én nem vagyok túl jó a lovasíjász harcmodorban, inkább a gyalogság és a lovasság kombinációjának elsöprő erejében bízom. Ennek ellenére természetesen első szárnybontogatásaimat a hunokkal kezdtem. Mondanom sem kell, hogy a gyors íjászaimmal hamar térdre kényszerítettem az ellenséges népeket. A barbarian Invasion-nel szemben itt könnyebben kezelhetőek a lovasok, szóval, aki nem jártas ebben a harcmodorban, az is nyugodtan megpróbálhatja.

Az újítások nem merülnek ki ennyiben. Ami számomra kedves, hogy végre  képes illusztrációt kaptak az épületek, tehát nem láthatjuk, hogy mit építünk, nem úgy, mint a Rome II-ben, ahol inkább csak egy rajz, egy szimbólum jelezte az épület mivoltát. Ugyanígy az egységek is láthatóak már, tehát ez a rendszer visszatért az alapokhoz. Amiatt kényelmesebb és kellemesebb így, mert a sok hasonló figura közül mindig percekig bíbelődtem, hogy most melyiket kell kiképeznem vagy melyik épületet is akarom valójában. Itt ezzel nem lesz gond, ha kereskedőt építünk, akkor egy szép kép virít majd a képernyőn egy bazárról. Ugyanígy itt már nem jelenik meg az egységekről a teljes képességlista. Az elődben számomra az is zavaró volt, hogy legalább 10-15 féle képességet, úgy mint támadás, védekezés virágkötés jelent meg. Ezek közül hirtelen azt sem tudta, hogy az ember mit kezdjen. Jó hír, hogy most csak a lényegesebbek kerülnek leírásra. Emellé pedig a szövegesen is le van írva, hogy az adott egység mi ellen hatásos és mi ellen nem. Egyszerű példával élve, fejlesztünk egy lándzsás egységet, amely mellé odaírja, hogy gyenge a páncélzata és a támadása, de lovasság ellen kifejezetten jó. Kvázi azokat az elemeket jelzi számunkra, amelyeket a Rome II-ben is kerestünk a hosszú lista során.

[caption id="attachment_55809" align="aligncenter" width="610"] Csata madártávlatból[/caption]

Ugyanígy megújult a politikai rész is, mely szorosan összefügg a családi réssszel. Szintén fontos rész, hogy ki a domináns, tehát a szenátus, a bölcsek, a nemesek többsége kit támogat. Kapni fogunk küldetéseket is, melyeknél a döntéseink meghatározzák a hírnevünket és a befolyásunkat. Érdemes tehát átgondolni, hogy az adott helyzetben miként döntünk. Itt azért sajnos lesznek olyan események, amelyeknél nem igazán van morális szempontból vett helyes döntés. Ez sajnos zavaró lehet, de már a Rome II-ben is így volt.  E küldetések között sajnos túlságosan sűrűn fordul majd elő a „zabigyerek” típusú, tehát, amikor egy fontos családtagunk többfelé szórja a magot és szerény közreműködésünknek hála vagy nem hála dönthetünk, hogy mi legyen azzal a családtaggal, házasodjon-e össze a hölgyeménnyel vagy tiltsuk meg neki. A házasságok pedig itt is nagy szerepet kapnak, talán nagyobbat is, mint a korábbi epizódokban. Könnyebb konszolidálni a hatalmunkat, ha egy szomszédos nép királyi családjába beházasítjuk lányainkat, ezáltal bevonva őket a másik szomszédunk elleni háborúba.

[caption id="attachment_55811" align="aligncenter" width="610"] Dicső seregeim előtt nincs akadály[/caption]

Nem csupán a nők szerepe nőtt meg a családfánál, hanem a férfiaké is. Ebben az epizódban is kapunk hadvezéreket és államférfiakat. A hadvezárek fogják majd dicső seregeinket győzelemre vinni vagy őket fogjuk gyászolni egy nagyobb vereség után. Az államférfiak viszont végre nagyobb szerephez jutnak. Mostantól kinevezhetjük őket egy város vezetésére. Ez úgy képzelhető el, mint a Shogun előtti időszakban a hadvezérek, akiket a városba küldtünk. Érdemes az arra alkalmasabb vezetőket beosztanunk a városok élére, mert így különböző plusszokat kaphatunk, amelyek már ismerősek lehetnek. Jobb mezőgazdasági termékeket állítanak majd elő vagy a kereskedelem élénkül meg. Ugyanígy, ha olyan döntéseket hozunk a fentebb említett küldetéseknél, akár úgy el is pártolhatnak tőlünk e városvezetők, ilyenkor lázadást is szíthatnak. Érdemes tehát nyomon követni a polgikat, ne hogy a végén lázadást szítsanak a hátországban, miközben mi vígan ontjuk az ellenség vérét egy távoli országban.

[caption id="attachment_55810" align="aligncenter" width="610"] Így jár, aki a hunokat próbálja megleckéztetni[/caption]

A seregek kezelése is megváltozott. Most már ők is építkezhetnek, ez hasonló a korábbi erőd funkcióhoz, de itt azt a célt szolgálja, hogy például egy kemény tél folyamán nem halnak éhen vagy fagynak harcosaink, ha előtte építünk neki kegy sátorvárost. Ez viszont nem jár plusz védelemmel, csak a seregeink létszámának megőrzését szolgálja. Nem próbáltam ki minden néppel e funkciót, de a horda jellegű népekkel (hunok, gótok) ez nagyon jól működött. Ugyanígy már városokat is létrehozhatunk, ott, ahol kedvünk tartja vagy az ellenséges területre beküldött seregünknél beállíthatjuk, hogy épp mivel foglalatoskodjanak. Legjobb példa erre, ha túl erős a várost védő sereg. Ilyenkor foghatjuk magunkat és a város határába küldhetjük seregünk, amelyet beállítunk fosztogatásra. Ilyenkor bevételt hoz számunkra, míg a városi lakosság szomorkodik, hogy fogy az elemózsia, sőt idővel fel is lázadnak. Ez a legjobb módja, hogy nyílt terepre csaljunk az ellenséget, hogy ott kihasználhassunk a seregünk nyújtotta előnyöket. Hunokkal például rendszerint ezt kell alkalmazni. Lovasokkal ugyebár nehéz falakat megmászni a létrán. Bár beállítható, hogy szálljanak le a lóról, de értelemszerűen gyalogosként nem olyan erősek. Győzelem után pedig új lehetőséget kapunk, beolvaszthatjuk a fogjok egy részét a seregünkbe. Ez csak akkor működik, ha azonos kultúrájú seregekről beszélünk. Tehát egy hun vs római csatában ez a lehetőség nem elérhető. Vicces is lenne, ahogy a legyőzött praetoriánusok hirtelen lovasíjásszá avanzsálódnának.

[caption id="attachment_55808" align="aligncenter" width="610"] Mindenki tengeribeteg[/caption]

A mesterséges intelligencia is sokat fejlődött....a készítők szerint. Az én véleményem szerint ezen a téren nem igazán történt változás. Kisebb hibákat javítottak, picit talán gyorsult a harc, bár ez lehet csak számomra tűnik így, de gyökeres fejlődésről szó sincs. A játék grafikája sem fejlődött túl sokat, inkább részletesebb lett, ez főleg a térképen látható, de az animációk vagy a textúrák élességén nem vettem észre jelentős különbséget. Sokkal inkább az előző rész ügyesen átdolgozott itt-ott továbbfejlesztett újracsomagolt kiadásáról van szó. Ez persze nem jelenti azt, hogy a játék nem jó, sőt. Tartalom van benne bőven, akár az új népek, új épületek, teljesen új egységek, új fejlődési fa és a fentebb említett politikai rész mind-mind megújultak és fejlődtek.

[caption id="attachment_55807" align="aligncenter" width="610"] A női emancipáció eredményeképpen itt már nők is vannak dicső harcosaink közt[/caption]

Nem vagyok könnyű helyzetben, amikor a játék értékeléséhez érek. A Total War – Attila egy nagyon addiktív játék, amely azonnal beszippant és tele van tartalommal, egy továbbfejlesztett enciklopédia résszel, teljes mértékben méltó utódja elődeinek. Ennek ellenére mégis keveslem az újításokat, kevés az innováció és inkább olyan elemekhez nyúltak hozzá, amelyeket eleve nem vittek túlzásba a korábbi részeknél, így itt könnyű volt fejleszteni. Legjobb példa a politikai rész. Ennek már a Rome II-ben is így kellett volna lennie, ehhez képest ott egy félkész mostohagyermek volt csak. Nem volt így kidolgozva, mintha picit szándékosan, hogy majd egy későbbi részben elsüthessék. Az is bosszantó, hogy a tömérdek ismeretlen nép sokáig gondolkodik egy-egy körnél. Bár ez a mostani patch után javult, de még javítható. Érezhető a sorozatnál, hogy nincs igazi konkurense, javítanak a játékon, foltozgatják, toldozgatják és kiadják úgy, hogy egy másik korszakot dolgoz fel, mi pedig megvesszük és újra beleülünk vagy ezer órát. A Sega megtalálta a nyerő formulát, mellyel újból rajongók ezreit tarja négy fal között.