3 év telt el az Amnesia – The Dark Descent megjelenése óta. Azóta is messze a legfélelmetesebb játékként tartják számon. Az előtte megjelent Penumbra sorozatot is messze felülmúlta. A hónap elején megjelent Outlast sem tudta megingatni az Amnesiaba vetett hitemet. Most pedig a Machine for Pigs részét is a kezemben tarthatom, jobban mondva a Steam könyvtáramban.

Régóta vártam, hogy megjelenjen, csúszott is, mégsem csüggedtem. Mikor megjelent, alig vártam, hogy feltelepíthessem. A játék pedig a szokásos módon indul, beállíthatjuk a fényerősséget, majd utána a menüben találhatjuk magunkat, ahol sejtelmes muzsika szólal meg. Majd elindíthatjuk a játékot. Fokozatot nem választhatunk.  Az első képsorok során azt azonnal észrevehetjük, hogy a játék nem sokat változott. Új helyszín, új történet, új szereplők, de grafikailag nem igazán újult meg. Mivel ez egy garázsprojekt, ezért nem is várhatunk el tőle Crysis 3 szintű látványt, de azért ennél valahogy többre számítottam. Kicsit alacsony a poligonszám, sok a szögletes tárgy és a textúrák élessége sem változott túl sokat az előző részhez képest. Az előző epizódot sem a grafikájáért és effektjeiért szerettük, tehát ezt nem róhatom fel hibának, bár ennél tényleg látványosabb fejlődésre számítottam.

[caption id="attachment_33957" align="aligncenter" width="610"] Lámpásunk nélkül gyakran semmit sem látunk, sőt néha meg lámpással sem:)[/caption]

Ahogy azt sejthettük újra szédülve ébredünk szobánkban, miután lehörpintettük a szokásos amnéziát okozó tudatmódosító adagunkat. Különös hangokat hallhatunk, melyek gyermekhangra emlékeztetnek. Hamar rájövünk, hogy saját gyermekeink csalogatása az. Kövessük hát őket, figyeljünk mindenre, amit mondanak, mert ezek a kis morzsák és a játék folyamán fellelhető naplóbejegyzések jelentik az egyedüli információforrásunkat a történetről.

Mondanom sem kell, hogy a játék kezdete eléggé nyomasztó és félelmetes. Mindezt úgy éri el, hogy folyamatosan kétségek között hagy. Több látomásunk lesz, visszaemlékezések, sőt telefonon is meg fognak keresni minket. Emellett nem egyszer futunk bele szörnyekbe, amelyeket eleinte csak egy pillanatra látunk meg és sokáig nem is állunk majd velük szemtől szemben, csak a hörgéseiket hallhatjuk. Folyamatosan félelemben fogunk mozogni, nem tudhatjuk, hogy mi és hol vár ránk. Az Outlasttal ellentétben itt az ellenfelek sokkal inkább groteszkek és kevésbé emberiek, ezáltal félelmetesebbek is (legalább is számomra).

[caption id="attachment_33953" align="aligncenter" width="610"] A játék magyar nyelvűre is állítható[/caption]

Az már a játék elején kiderül, hogy a főszereplőnk eléggé beteg, most persze nem arra gondolok, hogy megfázott volna a kora őszi időjárás miatt, hanem sokkal inkább arra, hogy olyan dolgokkal találkozunk majd kalandjaink folyamán, amelyek által a főhős(?) karakterének milyensége megismerhető. Azt már korábban leírtam, hogy a gyermekeinket fogjuk keresni a játék során és így egyre inkább mélyebbre és mélyebbre haladva a házban. A helyszín és a kor kiválasztása is jól sikerül, pont a századforduló előtti évben, tehát 1899-ben járunk. A berendezések, a titkos átjárók, a ház mérete mind-mind nagyon jól el lettek találva.

[caption id="attachment_33955" align="aligncenter" width="610"] Egy kissé steampunkos, pedig biztosan nem ez volt a cél....[/caption]

Ami számomra kevésbé tetszett, hogy számtalan olyan ajtó és szekrény van, amelyet nem tudunk kinyitni, sőt a legtöbb tárgyat mozgatni sem tudjuk majd. Ez szerintem visszalépés a korábbi részhez képest, mert itt igazándiból mindenkinek egyértelmű, hogy mit kell tennie, nem kell gondolkodnia. Csak azokat a tárgyakat tudjuk használni, amelyek a történet felgöngyölítéséhez kellenek, csak olyan helyszínekre látogathatunk el, amelyek által előrébb jutunk, nincsenek mellékutak, fölösleges szobák, amelyekben csak olajat találhatunk a lámpásunkhoz. Jut eszembe olaj, itt olyan nincs. Nem telik el öt perc sem a játékból és máris szert tehetünk lámpásunkra, mely nem használ naftát, tehát bármikor korlátlan ideig használható. Ez önmagában nem lenne még probléma, ha más területen nehezedett volna a játék, de nem.

[caption id="attachment_33954" align="aligncenter" width="610"] A környezet jelentősen eltér a korábbi résztől[/caption]

A gyufáról is lemondhatunk, mert a korhoz hűen már létezett az elektromos áram, így az asztali lámpák bármikor felkapcsolhatóak, korlátozások nélkül használhatóak. Mindez talán még érthető is, de az egész rendszert fölöslegessé teszi az a tény, hogy emberünk nem fél a sötétben. Tehát nyugodtan felejtsük el a korábbi meneküléseket, amikor beszaladtunk egy szobába, hogy ott gyorsan eloltsuk a lámpást, tekintettel arra, hogy a gonosz ne találjon meg minket. Itt ilyen nem lesz, az ellenfelek mellett nyugodtan elszaladhatunk, mindenféle korlátozás nélkül, emberünk nem fárad el a folyamatos futástól, nem fogy ki a lámpásból a nafta, nem őrülünk meg a sötétben, nincs életünk, tehát nem kell majd fájdalomcsillapítót beszedni, ha elkapott egy csúnyaság, nincs inventory, tehát tárgyakat sem vehetünk fel. Minden korlátozást elvettek a készítők. Párosítva azzal, hogy a sok lezárt ajtó miatt még az is előre meg van szabva számunkra, hogy merre mehetünk tovább. A logikai feladványok ezáltal nem lesznek túlbonyolítva, egy óvodás is meg tudja őket oldani, persze aki egy óvodást ültet le a gép elé ezzel játszani, az elszégyellheti magát.

[caption id="attachment_33956" align="aligncenter" width="610"] Sűrűn találkozunk majd elhullott malackákkal[/caption]

Őszintén megvallva nehéz jókat írni a játékról, ami számomra kellemes volt az a történet, tényleg annyira elvont és megbotránkoztató, hogy érdemes végigjátszani. A hangulata nagyon nyomasztó, folyamatos a félelemérzet, de valahol mégis túl egyszerű. Az Amnesia – The Dark Descent lebutított verziója. Jobban örültem volna, ha legalább lennének fokozatok, amelyek befolyásolják a korlátozásainkat (olaj, fáradás, insanity szin, élet), de nincsenek. Inkább elvettek a játékból, mintsem hozzáadtak volna. A hónap másik sztárjával a semmiből elővarázsolt Outlast-tal nem igazán tudja felvenni a versenyt, csak a történet szempontjából. Az adott százalékot is ez befolyásolja. Az Outlastnak még van hova fejlődnie, de ha így halad, akkor komoly vetélytársa lehet az Amnesia sorozatnak.

  Ami tetszett:

• A történet
• Rettegés felsőfokon
• Hangok, zene

Ami nem tetszett:

• Egyszerűsített játékmenet
• Rövid
• Visszalépés az előző részhez képest

 

Grafika: 7/10

Játékélmény: 8/10

Hangok: 9/10

Szavatosság: 7/10

78%