Akartuk mi ezt igazán? – Wanted: Dead PS5 teszt

Megérkezett a Soleil legújabb játéka a Wanted: Dead ami sajnos érezhetően nem úgy sikerült, mint ahogyan azt a fejlesztők eleinte tervezték. Az előzetes trailerek alapján nehezen lehetett megítélni milyen is lesz a végső produktum, ennek ellenére voltak azért intő jelek, főleg a grafikára és a játékmenetre vonatkozóan. Hogy milyen lett a játék? Tesztünkből kiderül!

A történet Hong Kong-ban játszódik, mégpedig egy Hannah Stone nevű zsaru nőt irányíthatunk, aki egy szamuráj karddal és gépfegyverek teljes arzenáljával vág neki, hű segítőivel a kalandnak. A játéknak végig 90-es évekbeli sci-fi hangulata van, az akciók között különböző átvezetők vannak, amik nem valami érdekfeszítőek, de cserébe a minőségük se valami jó. Hogy akkor a hangokról és a szinkronról ne is beszéljünk, mert az is megér egy külön misét, ha a legrosszabb részét kéne kiemelni a játéknak, az biztosa a hangzás lenne.

A játékot PS5-ön teszteltük, így nagyon kíváncsi voltam grafika szintjén mit hoz a játék. Vegyes érzéseim voltak első perctől kezdve, kicsit úgy éreztem mintha visszamentem volna az időben úgy jó 10-15 évet, és nem tudtam eldönteni, hogy a grafika azért olyan amilyen, mert direkt a régi időket szerették volna megidézni a fejlesztők, vagy tényleg ennyire futotta és leragadtak a PS2/3-as grafikánál? Rövid tanakodás és játék után elkezdtem egyre inkább úgy gondolni, hogy az utóbbi opció lesz a nyerő és tényleg ennyi volt a fejlesztőkben, nem tudtak jobbat összehozni. A pályák viszonylag egyszerűek, van egy pár tereptárgy, ami mögé elbújhatunk és ezeket kerülgetve bújócskázhatunk vagy ugrabugrálhatunk az ellenséges erők elől.

De oké, a grafika nem néz annyira szépen ki, na de hogy fut maga a játék? Mi a megjelenés előtti verzióval játszottunk, sajnos akkor még bőven voltak hibák ezen a téren is. A játék elméletileg 60 FPS-en stabilan kéne fusson, de számtalanszor találkoztunk kisebb-nagyobb képszám csökkenéssel, sőt nem egyszer ki is crashelt a játék, ami rettentően idegesítő volt, ugyanis ekkor a pálya elejére dobott vissza a játék és kezdhettem mindent elölről. Ahogyan azt már fentebb említettem, bárcsak ennyi lenne a játéknak a legnagyobb hibája… hisz optimalizálni lehet a játékot megjelenés után is, na de a hanghatásokon és a szinkronokon már annál kevésbé… sajnos ezek nem sikerültek jól, a hangerősségek aránytalanok, az ellenség megölése közben lejátszódó hangok irtó bugyuták és egyfolytában ismétlődőknek, illetve a szinkronszínészek produkciója is elég gyenge.

Ha mindezektől a játékélményt romboló dolgoktól eltekintünk és megpróbáljuk objektíven csak az élményt értékelni, akkor talán kicsit jobb a helyzet összességében. A harcrendszer nagyon egyszerű, sajnos inkább a közelharcra épít a játék, így hiába van nálunk 2-3 gépfegyver is, szinte haszontalan a használatuk, ugyanis a kardunkkal sokkal hatékonyabban megölhetjük az ellenfelünket. A közelharc olyan elemeket tartalmaz, mint a vetődés, hárítás vagy támadás, ezeket mind-mind különböző kombinációkban használhatjuk. Engem személy szerint kicsit irritált a játékmenet, főleg akkor amikor gépfegyverrel 3-4x fejbe lőttem az ellenfelet és még akkor se halt meg, bezzeg, ha odamentem hozzá egy karddal a kezembe, akkor rögtön le tudtam szerelni két gombnyomással. Úgyhogy sok realitást ne keressünk a játékban, ha az ilyen dolgok téged is idegesítenek, akkor tuti nem ez a te játékod. Ami szintén nagyon frusztráló volt az az, hogy pont emiatt a keményebb ellenfeleket nagyon nehéz volt megölni, a játék pedig mindig egy jóval korábbi mentési pontra dobott vissza, hogy amikor harmadjára szereltek le és öltek meg, már bennem is felment a pumpa, hogy megint kezdhetem a pálya feléről újra a történetet. A különböző küldetések között vannak mini játékok is, ezektől szinté nem szabad sokat várni, apró szórakozásnak tökéletes.

Összegzés

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne összefoglalni és valahogyan objektívan értékelni a Wanted: Dead-ben látottakat. Sajnos a játék több sebből vérzik, olyan kulcs részeket sikerült gagyin megoldaniuk a fejlesztőknek, mint a grafika vagy a hangok. Előbbi még csak-csak megszokható valahogy, a hangok viszont tényleg illúzió rombolók lettek. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy a mostani fiatalokat ez a játék egyáltalán nem fogja meggyőzni, ugyanis a mostani generáció nincs hozzászokva a hasonló produktumokhoz, a játék tényleg a PS2-es, PS3-as időszakokat idézi fel, amelyhez jó eséllyel nem volt szerencséjük. Dehogy akkor mégis kinek ajánljuk a játékot? Ha szereted az egyszerű játékmenetet, az ugrálást, a különböző kombinációk lenyomkodását és ha nem zavar az old-school grafika, akkor igazából ez a játék jó pár óra kikapcsolódást tud nyújtani.

Ami viszont sajnos szomorú és ami miatt biztosan nem tudom alapjáraton ajánlani a játékot az az ára. A játék Steam-en valamint a különböző digitális/dobozos konzolos kiadásokban is kb. 59 euróba, kb. 23 ezer Ft-ba kerül, ami egy teljesen nevetséges összeg, pláne úgy, hogy ebben az időszakban jelentek meg olyan tényleg AAA játékok, amik hasonló árban mozognak, viszont messze nagyobb minőséget képviselnek. Mindennek tudatában nagyon kíváncsi vagyok hány példányt sikerül majd eladniuk a fejlesztőknek a játékból, mindenesetre én azt tanácsolom mindenkinek, hogy egy nagyobb leárazást célszerű vele megvárni, úgy kevésbé érezheti meglopva magát az ember.

A tesztpéldányt a játék forgalmazója, a Plan of Attack biztosította számunkra, melyet ezúton is köszönünk nekik!