Időutazás Call of Duty módra - COD Vanguard teszt

A Call of Duty és a 2. világháború legalább annyira összetartozó dolog mint a borsó meg a héja. A széria kezdetén, rendkívül izgalmas részeken keresztül élhettük át a világháború szívszorító borzalmát. Ezt követte jó pár év modern hadviselés, és egy kicsit betekintést nyerhettünk a közeljövő háborújába is.

Az Infinity Ward, Treyarch, Sledgehammer Games trió felváltva hozza el nekünk minden évben a Call of Duty élményt. Idén a Sledgehammeres brigádon volt a sor akik 2017 után ismét a 2. világháborúhoz nyúltak vissza. Az már más kérdés, hogy jól tették ezt, vagy sem.

Mostanra már elég régóta megszokott dolog, hogy a kampányt részével nem igazán szeret egy nagyobb kiadó sem foglalkozni. Így szokott előfordulni, hogy a régen 6-8 órás kampány manapság már csak 4 vagy 5 óra. És amit ez idő alatt tapasztalunk, az sem egy olyan alkotás, amire szívesen emlékszünk vissza, vagy esetleg rávesz minket, hogy később ismét újra lejátszuk.

Sajnos a Call of Duty is évről évre egyre kevesebbet ad az egyjátékos során. A nem túl izgalmas küldetéseket, monoton lövöldözésbe torkollanak, majd azt vesszük észre, hogy 1 nagy szusszal le is tudtuk szinte az egész kampány részt. Ez most sem volt másképp. A Vanguard egyjátékos része picit több mint 4 óra alatt teljesíthető, főleg, ha nem épp most kezded az ismerkedést az egér-billentyűzettel, vagy a kontrollerrel.

Művészi oldalról persze minden kiválasztott helyszín, egytől egyig egy mestermű. Remekül kidolgozott tárgyak, épületek. Nagyon szépen bevilágított környezet. Sztálingrád este nagyon nyomasztó hangulatot keltett. A kedvenc részem magasan a Csendes-óceáni hadszíntér volt. Hatalmas élmény volt Jackson repülőjével szétbombázni a japán egységeket a Midway-i csata során. Vagy épp Rommel és tankjait szétcincálni az El Alameinért vívott csatában. És hát persze, a kötelező elem. Normandia. Szinte minden 2. világháborús játék alap pályái közé tartozik. Még mindig élmény lerohanni a nácikat, és sorról sorra bevenni a lövészárkokat, bunkereket.

A hangok, zenék, szinte fülorgiát rendeznek a fejhallgatóban.

A Vanguard kampánya nem nagyon mer elrugaszkodni az elődöktől, így hozza a kötelezőt a sok éven át bevált COD formulával. Persze akadnak újítások. Ilyen például a falon mászás, már ahol épp megköveteli a kampány. A falakon való átlátás, vagy a parancs kiosztás.

Textúra hibával talán egyszer, ha találkoztam. Bugokkal viszont annál inkább. Néha előfordult, hogy nem reagált az ellenség a fejlövésre. Talán túl messze lehettem tőle, vagy nem is tudom. Többször találkoztam olyannal amikor fal mögött sebzett meg az ellenfél. Ez egy 20 centis fal mögött igen fura dolog tud lenni. Társaink továbbra sem a túl okos kategárióba tartoznak. Van amikor pár méterre lévő ellenfeleiket nem tudják lelőni. De ezen lassan már meg sem tudok lepődni.

Többjátékos mód

És akkor el is jutottunk igazából minden FPS játék értelméhez, a multiplayerhez.

A többjátékos rész 16 pályával indít, amiből 8 közvetlen a Vanguard egyjátékos részéből származik, 6 teljesen új és 2 felújított. A pályák gyönyörűek, szokás szerint remekül összerakott, COD multihoz hű alkotások. Szokásos kis pályák, több átlátási lehetőséggel, vagy épp alagúttal, szerteágazó utakkal. Az biztos, hogy itt mindenki megtalálja a kedvencét.

A meccsek pörgősek, és baromi izgalmasak. Kivétel, ha épp nem valami hackelő játékossal sorsol össze a rendszer. Mert akkor igencsak hamar, a kilépés gomb megnyomására kerül a választás.

A fegyver testreszabhatóságára persze itt is van lehetőség. Iszonyatosan sok attachmentet kioldhatunk a fegyverekre. Mire, arra a 2-3 általam kedvelt, és használt fegyverre kioldottam nagyjából mindent, az igencsak beletelt jó pár napomba. Ha az összes fegyvernél ezt szeretném elérni, bele se merek gondolni, mennyi időbe telne...

A körök végén kapott a Vanguard egy szavazási rendszert. Mi magunk dönthetünk a meccs legértékesebb játékosáról. Természetesen a kritériumok adottak. Legtöbb ölés, legtöbb pont, legmagasabb K/D arány és a többi.

A klasszikus Free for all, TDM, Domination mellé, idén csak 1 új játékmód érkezett ami a Patrol névre hallgat. A lényege, hogy a birtokolt terület folyamatosan mozgásban van a pályán. Ezzel szerencsére elkerülhető az, hogy valaki egész meccs alatt 1 helyen feküdjön a pályán, és onnan szedje le az elé futó játékosokat. Végre nem egy olyan módot kaptunk, ami az imént említett játékosoknak ad teret.

Támadnak a zombik!

És akkor a jó öreg zombi mód. Ha épp meguntuk egymás gyepálását a klasszik mapokon, beugorhatunk kicsit a zombi közé is. Szinte mindig ez a mód kapja a legtöbb újítást, rengeteg extra menő fegyverrel, pályával, és különböző nagyon betegen kinéző zombikkal. A Cold War viszont nagyon magasra tette tavaly a lécet, és talán ez a baja a Vanguard Zombi módjának. A tavalyi rész sok újítást hozott, menőbbnél menőbb fegyvereket. Reméljük, hamarosan még több tartalmat pakolnak a zombi módba, folytatják a storyt és akkor egész jó kis mókának nézhetünk elébe. Sajnos én sosem számítottam a zombi mód célközönségének. Aki híve a darálásnak, annak bártan ajánlom, illetve zombi fanoknak kötelező.

Minden jó, ha a vége jó. Végszó.

A story mód nagyon hullámzó. Néha nagyon lapos, és unalmas, máskor pedig az ember szíve szinte kiugrik az izgalomtól. Grafikusoknak, csillagos ötös. A többjátékos mód hozza, amit el lehet várni tőle. Jótt tett neki ez a félig-meddig új játékmód. A pályák nagyon jóra sikerültek, és fegyverválasztékból is bőven bőven akad. Zombi mód a késés ellenére sem etalon, reméljük, később felnő, vagy még jobb lesz mint a tavalyi. A játékot az egyjátékos kampány miatt egyszeri végigjátszásra ajánlom. A többjátékos mód önmagáért beszél, a zombi módhoz pedig várjuk az újításokat.

A tesztet Xbox Series X-en végeztük egy LG Oled TV társaságában, így a  játékból a maximumot tudtuk kifacsarni. Köszönjük a tesztpéldányt a COD hazai forgalmazójának, a Magnew KFT-nek!