Tesoro Excalibur - A budget mechanikus harcos [Teszt]

Ahogy 2014-ben a Cherry szabadalmai lejártak a mechanikus kapcsolókra, úgy egyre több gyártó ragadta meg az alkalmat ahhoz, hogy saját mechanikus kapcsolókat készítsen. A végeredménye ennek az lett, hogy a mechanikus billentyűzetek piaca tele lett olyan kapcsolókkal felszerelt billentyűzetekkel, amelyek megbízhatóságának nem igazán lehet utánajárni. Ugyan a nagyobb gyártók is, mint a Razer is rukkolt elő új mechanikus kapcsolókkal, de vajon tényleg a Razer gyártja-e őket, vagy több külső gyártó segít be az elkészítési procedúrába? A válasz sajnálatos módon a második. Amint a német gyártó szabadalmai lejártak, megkezdődött az olcsó kínai utánzatok kora. Ez még annyira nem jelentene nagy problémát, az viszont már igen, hogy rengeteg gyártó állt át az eredeti mechanikus kapcsolókról a kínai utánzatokra. Az utánzatokkal kapcsolatban fontos kiemelni, hogy nem esnek át olyan ipari teszteken, mint a Cherry kapcsolók, ezáltal pontos élettartamukat és megbízhatóságukat sem lehet teljes mértékben meghatározni.

De hogy jutottunk el ide? Az ok egyszerű, ugyanis a jelenlegi tesztalanyunk, a Tesoro Excalibur V2 is ilyen klón kapcsolókat használ. A legtöbb gyártó az olcsóbb kapcsolók érdekében átpártolt a Cherrytől egy bizonyos Kailh/Kaihua nevű céghez. Aki egy kicsit is otthon van a mechanikus kapcsolók gyártásában, annak ismerős lehet a cég neve, ugyanis rengetegféle kapcsoló gyártásával foglalkoznak, legyen az egerek belsejében lévő kapcsoló, billentyűzet kapcsoló, vagy esetleg egy utóban, vagy valamilyen más háztartási eszközben lévő kapcsoló. Ezeken felül pedig megannyi mást is gyártanak, aminek köszönhetően az iparág hálás lehet nekik. De vajon ezek a klónok vannak-e annyira jók, mint az eredeti Cherry kapcsolók? Ha a Kailh-ról van szó, akkor a válasz igen. Miért merem ezt így kijelenteni? Csupán mert a Razer-nek is ez a gyártó szállítja a különleges kapcsolóit. Ugyan azok nem egyeznek meg a hagyományos kapcsolókkal, de ettől függetlenül az elv ugyan az, csupán az aktiválási pont került feljebb ezeknél a kapcsolóknál. De mi a helyzet a standard Cherry MX és a standard Kailh kapcsolókkal. Nem lehet igazándiból megmondani a különbséget.  Az interneten keringenek olyan pletykák, hogy a Kailh kapcsolók minden egyes leütés után másabb érzést nyújtanak. Ennek nem kell hinni, mert alaptalan. A kapcsolók a váz alakjában és a rugók sűrűségében térnek el. Nagy meglepődésemre pedig a Kailh által használt rugók sokkal masszívabbnak tűnnek, mint a Cherry által használtaké. De térjünk rá a lényegre, magára a billentyűzetre.

Tesoro Excalibur V2

A Tesoro a Durandal billentyűzeteivel teljesítette a nehéz feladatot. Cherry MX kapcsolókkal szerelt billentyűzeteket kínált olcsón. De mi a helyzet az Excaliburral? Az olcsóbb kapcsolóknak hála még inkább sikerült egy kicsit faragni az áron. Bevallom, amíg nem voltam azzal tisztában, hogy nem Cherry kapcsolókkal van szerelve a billentyűzet, nem tudtam megállapítani a különbséget, ugyanis nem is lehet. A Kailh annyira jól lemásolta a Cherry kapcsolók tulajdonságait, hogy egészen addig, amíg meg nem nézi a vázon lévő feliratot valaki, nem lesz képes megmondani, hogy melyik gyártótól származik a kapcsoló. Nálunk a billentyűzet kék kapcsolókkal szerelt változata járt US kiosztással, de ez ne rémítsen meg senkit se, érkezik a magyar kiosztású verzió is!

Mielőtt még rátérnénk a dizájnra, kicsit kitérek a kék kapcsolók működésére. A kék kapcsolók könnyű, tapintás alapú, kattanásos visszhanggal rendelkező mechanikus kapcsolók. Az alapelve pusztán annyi, hogy a kapcsoló törzse köré építettek egy kisebb vázat, aminek a feladata a kattanó hang biztosítása. A piros kapcsolóval ellentétben itt nem a kapcsolón magán találjuk az érintőfelületet, hanem a kapcsoló törzsén található vázon. Az érintőfelületen itt egy kis kiálló pöcök is helyet kapott. ez akadályozza meg azt, hogy a törzsön található kis váz ne egyből tudjon átmenni a közbefogó rész között. A közbefogó rész feltartja a vázat, amelynek következtében, ha nagyobb nyomást gyakorlunk a kapcsolóra (50g), akkor a váz átjut a felületen, és a lehető leggyorsabban megpróbál érintkezni az aljzattal, ezáltal egy kattanó hangot eredményezve. Ennek köszönhető az is, hogy a kapcsoló leginkább a régi írógépek kapcsolóira emlékezteti az embereket.

Dizájn

A Tesoro azon gyártók közé tartozik, akik egyfajta megemelt vázat építenek a kapcsolók köré, ezáltal nehezítve azt, hogy szabad kézzel ki tudjuk venni a billentyűsapkákat a helyükről. De igazándiból nem csak emiatt van ennek értelme, hanem a megemelt váz csökkenti annak az esélyét, hogy a por, morzsa könnyedén bejusson a kapcsolók közé. Ugyan a dizájn kicsit laposabb, mint a Durandal esetében volt, de ez ne tévesszen meg senkit sem, ugyanis a két billentyűzet majdnem megegyezik. De ezt majd később részletezem is miért. A gombok dizájnja semmit sem változott, ugyan az a futurisztikus dizájn, aminek egy kicsit a Razer és a Cooler Master billentyűsapkáira emlékeztet. A kábel kellőképpen vastag, a csatlakozó pedig aranyozott. A billentyűzet alján természetesen csúszásgátlók és emelők is kaptak helyet, így egyrészt a magasságot is tudjuk állítani, másrészt nem fog könnyedén elcsúszni az asztalunkon.

Szoftver

Az Excalibur szoftvere kísértetiesen hasonlít a Durandal szoftverére. Ez pedig nem véletlen, ugyanis a két szoftver teljes mértékben megegyezik egymással, pusztán a feliratban és a driveren található billentyűzet képében különböznek egymástól. A szoftver 5 különböző előre beállított profillal rendelkezik, amelyeken belül kedvünkre tudunk makrókat beállítani bármelyik billentyűre. A profilok között az FN gomb és a billentyűzet tetején található funkciógombok segítségével tudunk váltani. Az érdekesség a profilok között viszont abban rejlik, hogy minden profil 1-1 előre beállított világítási sémával rendelkezik. A PC mód például az összes billentyűt megvilágítja, az egyes profil csak a lenyomott gombokat, a kettes profil a lenyomott gomb körül egy hullámzó felületet hoz létre a lenyomott gomb körül, a hármas profil szintén bekapcsolja az összes gomb világítását, viszont a LED-ek ebben az esetben folyamatosan elhalványodnak, majd visszaerősödnek, a negyedik profil pedig Gamer módba kapcsolja a billentyűzetet, és a játékok alatt fontosabbnak vélt billentyűk világítását kapcsolja be. Persze ezeken akár mi is tudunk módosítani, de közel sincs annyi lehetőségünk, mint akár a Corsair, akár a Razer szoftvere esetében.

Csomagolás

A billentyűzet doboza a mit sem sejtő embereknek sajnos igen félrevezető lehet, ugyanis RGB színekben pompáztatja a billentyűzetet, az igazság viszont az, hogy a V2-es verzió csak kék színben tud világítani. Ugyani létezik RGB és Spectrum verzió is, amik képesek RGB színekben is pompázni, a V2 sajnos nem tarozik közéjük. Valószínűleg a gyártó spórolhatott a dobozokkal, vagy a dizájnerek épen szabadnaposak voltak akkor, amikor a V2 dobozdizájnja került nyomtatásra, de efelett nyugodtan lehetünk elnézőek. Az Excaliburnál már végre nem a Razer utánzat papírokat kapjuk, hanem a Tesoro áttért a standard kocka dizájnra.

Technikai specifikációk

• választástól függően: kék, fekete, barna, piros kapcsolók
• 32 bites ARM processzor
• 512 KB memória a beállítások tárolására
• 1000 Hz-es mintavételezési arány/ 1ms
• 6 gombos/n-key rollover: azaz egyszerre max 6 gombot kezel a billentyűzet/vagy az összeset
• Billentyűnkénti világítás

Felhasználói élmény

Az élményről túlságosan nem kell sokat mondanom. A kék kapcsolók olyanok, mint az eredeti Cherry MX kapcsolók, így tökéletes gépelési élményt nyújtanak. Ugyan az US kiosztáson nem található meg az a +1 gomb, ami az í betűért felel, de az Alt Gr+j kombinációval bármikor előhívható ez a karakter. A kapcsolók hangban nem különböznek a Cherry kapcsolóktól, ugyan olyan élménnyel szolgálnak, mint azok. Tehát ha valaki félne a Kailh kapcsolóktól, felesleges aggódnia miattuk. A Durandalhoz képest egyetlen hátránya abban rejlik, hogy egyszerre csak 6 gombot képes kezelni a periféria, így ritmusjátékoknál, mint például az Osu!, nem feltétlenül jelenti a tökéletes megoldást. (update.: A tesoro gomb és a Del lenyomásával átkapcsolható n-key-be, az előző mondatomat vegyétek semmisnek)  Ha viszont bármi mással játszunk, akkor egy felhasználónál nem fognak érződni a problémák. Ugyan a régi 2 playeres játékoknál előjöhetnek a 6 gombos lekezelés hátrányai, de ez egy olcsó mechanikus billentyűzet, így ha valaki szeretné ezt a problémát kiküszöbölni, annak ott a Durandal.

Összegzés

Az Excalibur ugyan némi korlátozással rendelkezik (6 n-key rollower), de ezt leszámítva egy remek olcsó kategóriás mechanikus billentyűzet azok számára, akik szeretnének maguknak egy mechanikus billentyűzetet megfizethető áron. Ugyan a szoftveren még lehetne mit csiszolni, de a célnak tökéletesen megfelel. Az Excalibur megérdemli az ajánlott plecsninket!

A tesztben szereplő billentyűzetet a Tesoro hazai képviselete, az FPO Hungary biztosította számunkra, melyet ezúton is köszönünk nekik!