Olcsó rendszer nagy ereje: AMD Ryzen 200GE és MSI A320M PRO-VH PLUS

A mostani tesztünkben nem azoknak fogunk kedvezni, akik a lehető legjobb hardvereket szeretnék a számítógépükbe pakolni, hanem azok számára kívánunk most útmutatást adni, akik szűkebb kerettel rendelkeznek egy számítógéphez, olyan megoldást keresnek, ami a mindennapokban nem csak megfelelő, de egy két kisebb terhelést igénylő feladatban is helyt állnak. Mi másról lenne szó, mint az AMD Athlon 200GE-ről, a Zen alapú Vega 3-as, filléres processzorról. És ha már fillérekről beszélünk, ha valaki ebben gondolkodna, ehhez túlzottan erős alaplapot sem szükséges vásárolnia, ugyanis a processzor maximum 2666 MHz-es memóriamodulokat támogat, nem lehet túlhajtani, cserébe csak 35 W-os TDP-vel rendelkezik, SMT támogatott, vagyis intel nyelven van Hyper-Thread támogatása, és kellőképpen magas órajelen működik az egység. Részben emiatt köszönhető az A320-as platform bevezetése AMD fronton, amely a filléres processzor mellé filléres alaplapokat hozott. Ezek az alaplapok pont annyira vannak visszafogva, hogy megfelelő párosításnak bizonyuljanak a gyengébb Ryzen APU-k mellé, mint például az Athlon 200GE mellé. Jelen esetben mi az MSI A320M PRO-VH PLUS AM4-es alaplappal teszteltük a processzort, amely egy kifejezetten költséghatékony alaplapnak számít a gyártó kínálatában kifejezetten vállalható komponensekkel a PCB-n. Mielőtt viszont bármibe belemennénk, kicsit érdemes kitérni a processzorra és annak architektúrájára.

AMD Athlon 200GE

Utoljára bő másfél éve volt alkalmunk a ZEN platform vizsgálatára, akkor Gigabyte alaplappal ugyan, ami felépítés tekintetében jó volt, de az UEFI BIOS problémák minden gyártónál jelen voltak, leginkább a sürgetett megjelenésnek köszönhetően, így a platform az első pár hónapban, sőt fél évben eléggé az alig használható kategóriába volt sorolandó. Azóta volt ideje az AMD-nek kiküszöbölni a hibát a gyártók segítségével, megérkezett a ZEN második felvonása, melynek legkisebb üdvöskéjeként jelent meg az Athlon 200GE. Ebben a családban már integrált Vega egységekkel kerültek párosításra a ZEN magok, így teljes megoldást kínálva a mindennapi számítógép használatra, sőt akár 1-2 kisebb casual játékra is. Érdemes leszögezni, hogy az Athlon 200GE a Raven Ridge architektúrára épít, amely 2018 elején került piacra a Ryzen 5 2400G és a Ryzen 3 2200G képviseletével. Az előbbi processzornak pedig kifejezetten nagy szerepe van a 200GE létrehozásában, ugyanis egy erősen csonkított 2400G-ről beszélhetünk. Tehát semmi Zen+ mag, mint a Ryzen 5 2600-on, vagy feljebbi processzorokon, 14 nm-es gyártástechnológia így maradt, cserébe viszont egy már kiaknázott, bejáratott architektúra belépő képviselője került végre piacra rettenetesen olcsón.

Az L2 gyorsítótár mérete magonként 512 Kbyte, vagyis összesen 1 MB, az L3 mérete pedig 4 MB. Nem eget rengető számok, de így is bőven sokat kínálnak mindennapi használathoz. Sajnos 2 mag le lett tiltva a lapkán, az órajel csökkentve lett, a VEGA 11-nek pedig a háromnegyed része levágásra került, így szolidabb teljesítményre lehet számítani a 2400G-hez képest. Precision Boost és XFR nem támogatott az egységen, cserébe a megszokott ZEN SenseMI féle neurális háló építi fel a procit, a Smart Prefetch szintén megmaradt úgy, mint ahogy a korábban említett SMT is. A SenseMI így ugyan nem teljes, de főbb dolgok azért megmaradtak. A processzort a VEGA kártyával természetesen az InfinityFabric köti össze. Ami szintén negatívum, hogy a processzor mindössze x8-as sínt kínál a grafikus kártyának hardveres szinten, tehát PCI-e Gen 3 X16 felejtős, cserébe az X8 nem lesz sokkal lassabb. A maradék 4+4 sín pedig a chipsetnek és az NVMe M.2 slotnak megy. Összeadva tehát megvan a 16 lane, csak nem olyan formában, ahogy azt leginkább szeretnék a felhasználók. De ilyen platform esetében ez nem is jelent akkora bajt. 

A processzoron lévő Vega 3 192 stream processzorral rendelkezik, 12 TMU-val, 4 ROP egységgel, támogatja a DirectX 12-t és a Vulkan-t, hardveres gyorsítást kínál a HEVC/H.265/VP10 formátumok dekódolására, és a 4K, a HDR, illetve a FreeSync támogatás is adott, így integrált kártyához képest elég sok mindent kínál az egység.

A320 Chipset

Az erősebb chipsetekkel ellentétben a belépő kategóriás A320 nem támogat semmiféle túlhajtást (nem mintha a processzor támogatná UEFI korlátozások miatt), 1 x16-os PCI-e Gen 3 sínt támogat csak, ami a processzor limitációjának köszönhetően úgy is csak 8-as módban fog futni. USb 3.1 tekintetében a gen 2 támogatott, de mindösszesen csak 1 USB esetében, cserében Gen 1, illetve USB 2.0 támogatás már szebb számban érhető el fejenként 6 porttal. Sata csatlakozók tekintetében 4-el kell gazdálkodnunk, ami sajnos igen kevés tud lenni, de NVMe SSD támogatás adott, így ha SSD-t vásárol az ember, érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, persze csak ha található M.2 port az alaplapon. Ha esetleg nem is, PCI-e X1 sínek segítségével még mindig megoldható az NVMe SSD-k használata. A Raid támogatás is megoldható persze, de ez nagyban függ az alaplaptól is.

MSI A320M PRO-VH PLUS

Ha már olcsó kategóriás termékről van szó, a mocskosul-olcsó alaplapoknak is van piaca, pláne ha nagyon költséghatékony szegmensben kívánunk gondolkodni. Ebben a szegmensben kíván versenyezni az MSI alaplapja is, az A320M PRO-VH PLUS amely a 15-20 000 Ft közötti szegmensben ugrál árát tekintve. Olcsónak olcsó, ellenben ami a mindennapokhoz szükséges, azt könnyedén tudja nyújtani az alaplap. 

Alapos VRM vizsgálatra ebben a kategóriában nincs nagyon szükség, úgy is a lehető legolcsóbb VRM megoldások köszönnek vissza ezeken az alaplapokon. Így kerültek NIKO Semiconductor féle alsó és felső MOSFET-ek (PK616BA és PK632BA) az alaplapra, amely amíg nem OC-s processzorról van szó, illetve nem erőforrás igényes prociról, addig tökéletesen tudják végezni a dolgukat. Vagyis a 12/5/3.3 Voltos tápellátást könnyedén alakítják át a processzor működéséhez szükséges 0.9-1.2 Voltra. 4+2 fázisú VRM-ről beszélhetünk, melyet a RichTek féle RT8894A PWM vezérlő irányít. 

Magyarán szólva az oldalsó 4 fázis a + VRM hűtővel felel a VDD-ért, vagyis a prociért, a maradék hűtés nélküli pedig a VDDNB-ért, vagyis Northbridge és iGPU. Komponsensek tekintetében (Induktor, szilárd kondenzátor) Military Class 4 komponenseket kapunk, tehát erre panasz nem lehet, évekig tartósnak kell maradniuk. A processzor felett 8 őines tápcsatlakozó található, így a nagyobb Ryzen 5 2400G APU-nak is vígan jutna megfelelő tápellátás alapórajelen. DDR4 DIMM foglalatokból csak 2 db foglalat található, de a Dual Channel kompatibilitás meg van oldva. Maximálisan 3200 MHz-ig támogat memóriamodulokat az alaplap XMP profillal, viszont esetünkben a processzor miatt ez a szám úgy sem játszik szerepet. Összesen 32 GB memóriát támogat az alaplap. Érdekes módon kapott EZ DEBUG LED felületet az alaplap, tehát ha problémás a Boot, nyomon tudjuk követni hol is jelentkezik a hiba. Az alaplapon mindösszesen chipsetből kifolyólag 4 Sata foglalat található, egy X16 erősített PCI-e sín, illetve 2 X1-es sín. Sajnos M.2 foglalat nincs, de X1-m.2 átalakítóval, vagy PCIe csatlakozású NVMe SSD kártyával megoldható az ilyen SSD-k támogatása. Az alaplap 0/1/10 módban támogatja a RAID konfigurációkat.

Hangkártya tekintetében a régi jól megszokott Realtek ALC887 7.1 csatornás chip kapott helyet, de sajnos maximum csak sztereó, legfeljebb 5.1 üzemmódban tudjuk működtetni, ugyanis nincs elegendő jack csatlakozó a 7.1 működtetéséhez. PWM ventilátor csatlakozóból mindössze 2-t kapunk, ezzel kell beérni. USB 3.0 frontból 1, míg USB 2.0 Frontból 2 csatlakozó is található az alaplapon, úgy ahogy front audio csatlakozó is. Külön extra a 4 pines RGB csatlakozó, ami ebben az árketgóriában nem minden alaplapon fordul elő. 

Az I/O panel kifejezetten alap dolgokat kínál: 1 PS/2 csatlakozó, alatta 2 USB 2.0 porttal. HDMI 1.4 amely 4K támogatással is rendelkezik, egy D-Sub/VGA port, 4 USB 3.1 Gen 1 (vagyis 3.0) csatlakozó, illetve egy Gigabites LAN csatlakozó, illetve sztereó audio kimenet, vonal és mikrofon bemenettel társítva.

Click Bios V

A megszokott UEFI felület is visszatért, amely talán a legkönnyebben kezelhető UEFI felületnek is számít a felhasználók körében. Az Easy mód az alapbeállításokhoz könnyed hozzáférést enged, míg advanced módban elérhetjük a jobbnál-jobb ehetőségeket a hozzáértőknek. PCI síneken a integrált grafikus kártyán át a satáig, illetve egyéb beállításokig minden állítható. Sőt, még OC profilt is kapott a bios, aminek ugyan sok értelme puszta látványosságon kívül nincs, ugyanis az A320 chipset sajnos nem támogat sem processzor túlhajtást, sem memória túlhajtást. Utóbbival sok probléma amúgy sincs, hiszen 2666 MHz fölött nem is fog elindulni a rendszer. 

A board explorer mód könnyed hozzáférést biztosít ahhoz, hogy lássuk, mi is van használatban az alaplapon, míg a hardver monitor mód lehetőséget ad a ventilátorok szabályzására és a hőmérsékletek kiolvasására.

Mivel tesztelünk?

Hogy egy kicsit az olcsóbb kategóriás környezetet mutassuk be, videokártya terén is lejjebb kellett adni, ugyanis a processzor nyers erő tekintetében sajnos a modern kártyákat vissza fogja fogni, így egy olyan kártyát kellett találni, amit kevésbé fog vissza. Erre a feladatra a GTX 1060 sajnos nem volt túlzottan megfelelő, ugyanis számottevő módon visszafogta a videokártyát a kis fogyasztású Ryzen. Ellenben a GTX 1050 Ti még megfelelő választás lehet, ugyanis itt is látható volt a visszaesés, de nem olyan drasztikus módon. A másik ok, hogy aki olcsó kategóriás rendszerben gondolkodik, az valószínűleg GTX 1050 ti-nál, vagy ezzel egy kategóriában lévő AMD-vel (570 és alatta) fogja társítani, nem pedig 100 fölötti videokártyával, vagy 580 feletti kártyákkal AMD fronton, hacsak később nem tervez processzorbővítést Ryzen 3-ra, vagy éppen egy gyengébb Ryzen 5-re, ami még nem ütközik teljes limitációba a chipset miatt. 

• · AMD Athlon 200GE
• · MSI A320M PRO-VH PLUS
• · MSI GTX 1050 Ti Gaming X
• · ADATA XPG Dazzle CL16 DDR4 2400 MHz 2x8GB RAM
• · Be Quiet! Dark Power PRO 750W
• · Be Quiet! Pure Base 600
• · Intel 540s 120 GB ssd
• · Kingfast E-Drive Pro 120 GB SSD
• · Hitachi Deskstar 320 GB Sata II HDD, iletve Seagate Barracuda 7200 RPM 1 TB SATA III HDD
• · Windows 10 Pro 64bit

Tesztprogramok tekintetében kis kiegészítés történt a Gaming teljesítmény megnézése érdekében egy kellemes meglepetéssel

Tesztprogramok

• · Aida64
• · Blackhole 4
• · Cinebench
• · Crystaldiskmark
• · 3DMark
• · Assassin’s Creed Odyssey
• · Final Fantasy XV Windows Edition

Tesztek

Aida64 tesztben nem igazán ért el kimagasló pontszámot a processzor, a lényeg nem is igazán ez, de ha jobban megvizsgáljuk, mégiscsak érdekes az eredmény. Egyrészt a régi 10 évvel ezelőtti Phenom II processzorokat kengyelbe veri az új Zen alapú egység, sőt, még a „8 magos” bulldozer FX 8150 mögött sincs sokkal lemaradva. Ez azért szép, mert valójában 2 magos processzorról beszélünk, aminek 4 terhelhető szál jutott. Sőt, a hasonló specifikációs, de más csíkszélességen gyártott első generációs i5 650 HT is a Zen mögött kullog. Itt látható igazán az előrelépés, amit az AMD elért a ZEN szériával, ezzel végre újra versenyképessé válva.

Memóriatesztek tekintetében sok érdekességre nem kell számolni, mind olvasás, mind írás terén jól teljesít az alaplap+proci kombó, de azért még egyszer érdemes megemlíteni, hogy maximum 2666 MHz-ig kezel memóriákat a processzor. Ugyan mi 2400-as modulokkal próbáltuk ki, nem sokkal marad le a modulok teljesítménye a 2666-os társaiktól. 

A blackhole 4 több szempontból is érdekes. Egyrész amiatt, mert a pontszámok kifejezetten kiegyenlítettek, akárhogy is nézzük a single és a 4 thread mód pontszámai majdnem teljesen megegyeznek, aprócska eltérés van. Ami még érdekesebb, hogy a teszt Multithread módban több pontot ért el, holott ugyanúgy 4 egységet terhelt a teszt.

A Cinebench eredmény egészen addig tűnik alacsonynak, amíg ki nem derül, hogy a 7. generációs és attól lejjebb lévő Core i5 U processzorok rosszabbul teljesítenek. 8. Generáció esetében az i3 U processzorok szintjét hozza az APU. 

Crystaldiskmark eredményeknél sincs semmi különlegesség, habár megjegyezném, hogy a teszt pillanatában RAID módban futottak az SSD-k, azért lassabbak a 4K teljesítmények. 

Hogy kicsit játékokban mutatott erejét is megvizsgáljuk, bevetettük a jó öreg Firestrike-ot. A processzor 4800 pontot ért el a fizika teszten, ami a valóságban 15 FPS-t jelent. Ez már sejteti a limitációt, amit a játékokban tapasztalni lehet a processzor miatt, 30 lenne az optimális egy normális videokártya kihajtására. A kombinált teszten összehozott 10 FPS nem is olyan borzalmas viszont, a régi tesztkonfiguráció (i5 2550K és GTX 760) is ilyen eredményt produkált nagyjából. Ami azt bizonyítja, hogy a GTX 1050 Ti még egész jó választásnak bizonyul a processzor mellé, habár látni a teljesítményben lévő visszaesést. 

Ha viszont kivesszük a képből a dedikált videokártyát, akkor észrevehető a visszaesés mind grafikus, mind pedig proci teljesítményben. Proci tesztben 3 FPS, míg kombináltban 8 FPS a visszaesés, ami nem kevés, de képet ad arról, hogy 1080p felbontáshoz szükség lesz dedikált videokártyára. 

Kipróbáltuk az új Night Raid tesztet a 3DMark-ban amely a nyújtott látványhoz képest meglepően szépen futott az integrált Vega 3-on, ezzel is bizonyítva, hogy azért lehet ezzel az iGP-vel játszani. 

Kíváncsiságból kipróbáltuk az Assassin’s Creed Odyssey-t is a 1050ti 200ge párossal. Egész játszható élményt produkált a rendszer a 30 FPS fölötti értékeivel. Habár, ha egy erősebb processzorral (i7 7700(K) vagy i5 8600(K)) társítjuk a rendszert, 15 FPS-t is nyerhetünk ugyan ezekkel a beállításokkal. Ez demonstrálja leginkább, mi is az a CPU bottleneck. Ettől függetlenül egész jó játékélményt fog nyújtani ez a páros. 1050Ti vagy 570 felett még nagyobb visszaesés lenne tapasztalható, ezért nem érdemes drága kártyát társítani ehhez a processzorhoz.

Végül kipróbáltuk a Final Fantasy 15 PC-s verzióját a lehető legalacsonyabb beállításokkal 720p felbontásban 50%-os resolution scale-el. Ha képesek vagyunk túltenni magunkat a rettenetesen alacsony felbontáson, akkor még az egyik legerőforrás igényesebb AAA cím is játszható átlagosan 25 FPS-el, ami kifejezetten jó ahhoz képest, hogy egy 17 000 forintos proci+vga kombó hozta ezt az eredményt. A vega 3 tehát használható, sőt, még a notebookokban található GT 930M kártyát is megelőzi teljesítményben, így biztosak lehetünk abban, hogy az iGP a processzorban ér valamit ha játszani szeretnénk vele.

Verdikt

Ugyan az MSI A320 PRO-VH PLUS nem feltétlenül a legolcsóbb alaplap, ráadásul M.2 csatlakozó sem található rajta, de van X1-es PCI-E bővítőkártyák számára, így aki nagyon szeretné, még meg tudja oldani az NVME SSD-k támogatását, kifejezetten jól teljesítő alaplapról beszélhetünk az olcsó szegmensben. Ha valaki tényleg csak egy netezésre, light gamingre, E-sport játékok játszására, vagy éppen TV mellé kiegészítésként építene gépet, azoknak az AMD olcsó kategóriás platformja több, mint elegendő lesz, pláne úgy, hogy kevesebb, mint 40 000 forintért kapunk egy alaplapot, egy kifejezetten erős processzort meglehetősen erős integrált kártyával. Pár ezer forintért pluszba már memória is vásárolható, a többi komponens pedig már jóval olcsóbb lesz ezeknél. Lényegében 80 000 forint alatt/körül kihozható egy teljesen korrekt konfiguráció mindennapi használatra, ha a gép lelkének az Athlon 200GE-at, illetve ahhoz megfelelően egy A320 alaplapot vásárolunk. Ha pedig videokártyát szeretnénk vásárolni a rendszer mellé, a 60 000 körüli RX 570 és GTX 1050 Ti még megfelelő választás lehet a rendszerhez, felette viszont már csak pazarlásról beszélhetünk, ugyanis a processzor nem lesz képes a kártyákat megfelelően kihajtani. Az AMD Athlon 200GE különösen ajánlott a budget kategóriában, de az MSI alaplapját is bátran választhatjátok mellé.

A tesztben szereplő alaplapot és processzort, az MSI Európai képviselete biztosította számunkra, melyet ez úton is köszönünk nekik.