Mechanikus billentyűzetek Ozone módra - Strike -Pro és -Battle Spectra [Teszt]

Mindkét billentyűzet Cherry MX Brown kapcsolókkal volt felszerelve. Ezekről annyit érdemes tudni, hogy kapcsolók, így van visszajelzési érzete a kapcsolónak, de ellentétben a kék kapcsolókkal, a visszajelzési hang félig-meddig elmarad, ugyanis a mikrokapcsolón található kitüremkedés nem külön felületen kapott helyet, mint a blue kapcsolóknál az megszokott, hanem a kitüremkedés maga a kapcsolón van rajta, ahogy a cherry MX red kapcsolóknál is van, annyi különbséggel, hogy van egy extra kiálló rész a kitüremkedésen, ami azt az érzetet kelti a mikrokapcsoló lenyomásakor, hogy elértük az aktiválási pontot. Ez egy picit csalóka, ugyanis a billentyűkapcsolók csak a kitüremkedés elhagyása után érik el az aktivációs pontot, vagyis a mikrokapcsolót fogó vázat akkor éri el az aktiválást biztosító kapcsolási pont, amely végül továbbadja a jelet a billentyűzet nyákjába, majd végül jó esetbe 1 milliszekundumos késleltetéssel a Windowsban is megtörténik a billentyűparancs regisztrálása, és megjelenik a képernyőn a lenyomott billentyű eredménye. Tudom, ez így kicsit sok információ, és nehéz lehet felfogni, de ez az animáció mindennél jobban szemlélteti a dolgokat. A billentyűzet maximális lenyomási távolsága 4 mm, az aktiválási pontot pedig 2 mm-nél éri el a kapcsoló. A lenyomásához 45g erő/súly szükséges.

Kezdjük a Strike PRO-val

Küllem

A billentyűzet első ránézésre mindössze egy megszokott mechanikus billentyűzetnek tűnik, annyi extrával, hogy csuklótámasz is került a billentyűzetre. Ezt leszámítva semmi egyéb extrát nem rejt ránézésre a billentyűzet. Őszintén szólva tényleg csak egy egyszerű billentyűzet, de mégis több. Igen, tudom, hogy ezt furcsa így olvasni, de kifejtem miben is több a billentyűzet, mint például a Corsair Strafe. Kezdjük azzal, hogy belül egy belső hideg hengerelt acéllemez található a billentyűzetben, ezzel picikét a strapabíróságot növelte a gyártó. Ennek haszna, hogy a billentyűzet nem recseg-ropog, ha szándékosan próbálná valaki meghajlítani, ellentétben a Strafe-val.

Még nagyobb előnye a Strafe-val szemben az egész váz, illetve maga a billentyűzet felépítése és felépítőanyaga. Igen, ugyan úgy műanyag billentyűzetről van szó, viszont a Corsair-rel ellentétben az Ozone másabb felülettel rendelkező műanyagkeveréket használt, ezáltal használat közben sokkal jobb érzetet ad a kéznek, mint bármelyik általam korábban tesztelt billentyűzet. A váz sokkal masszívabb, mint mondjuk egy Corsair Strafe váz, ami érthető is hiszen, ha a csuklótámasz nem eltávolítható, akkor kell a strapabíró váz.

A váz alsó részén egy bemélyedés található a harisnyázott kábel könnyebb elvezetése érdekében. Sajnos a kábel nem eltávolítható, de ezt a gyártó úgy próbálta kompenzálni, hogy egy 3-as irányú járatot alakított ki a vázban a kábel számára, így a kábelt olyan pozícióba tudjuk állítani, hogy az nekünk is a legkényelmesebb legyen. Ezalatt azt értem, hogy választhatunk, hova is szeretnénk a kábelt rakni a váz alján: jobb oldalra, középre, vagy bal oldalra. A billentyűzet alján csúszásgátló felületek meglehetősen nagyok, és még extra csúszásgátlót is mellékel a gyártó, viszont a talpak minősége nem a legjobb. Hiába a strapabíró váz, ha a talpak nem bírják el a rá nehézkedő súlyt, akkor bizony akár el is lehet hajlítani a billentyűzet vázát a tehertől. Nem fog úgy maradni, mert a váz nem engedi, de érezni fogjuk játék közben, ha a súly túl nagy terhet ereszt a talpakra. Ennek következtében, ha nem szüksége, ajánlott azokat csukva tartani. Nem utolsó sorban a vaskos harisnyázott kábel nem csak az a billentyűzet csatlakoztatásáért felel, hanem egy USB hub is került az eszközre.

Ennek következtében ugyan két USB csatlakoztatóval rendelkezik az eszköz, de ha nem szükséges, ezt nem muszáj bedugni. Ami kifejezetten jó ötlet volt a gyártó részéről, az az, hogy a 2 USB csatlakozó eltér színekben. A piros USB felel a billentyűzetért, a fehér pedig a HUB-ért. Ha nem elég, még audio ki és mikrofon bemenet is kapott helyet, de ezekhez szintén be kell dugni az alaplapra a két erre szolgáló csatlakozót. Én kifejezetten nem ajánlom ennek használatát, ha nem létszükséglet a kábelhosszabbítás, hiszen az alaplapok hangkártyái már rég túllépték az ócska minőséget, így egy toldás nem minden tekintetben tenne jót a hangnak.

A billentyűzeten az F funkciógombok mindenféle beállítási lehetőséget nyújtanak, kezdve a késleltetés, kommunikálási frekvencia beállításaitól a világítás mértékén át a médiagombokig és a game módig. A kiegészítő gyorsgombok, mint az insert, home, page up-down, end, del megkapták a makró funkciót, tehát makrózhatók. Ezeken kívül a többi gomb nem rendelkezik ezzel a lehetőséggel. Ellentétben a q,w,e,a,s,d dombokkal, amelyek anti-ghostingot kaptak.

A fapados driver

Driverekben az Ozone-nak is lenne még hova fejlődnie, ugyanis eléggé kevés lehetőségre ad beállítási opciót. Lényegében a makrókon és a gombok átprogramozásán kívül semmi haszna nincs a drivernek. Minden lehetőség, ami benne van a driverben elérhető a billentyűzeten is, a makró kivételével persze, így nincs igazi ok, ami miatt telepíteni kellene a drivert. A billentyűzet majdhogynem teljesen funkcionál nélküle is.

Na de milyen a Gaming?...

Hangzik a kérdés, a válasz pedig adott, hiszen mechanikus billentyűzet. Vannak játékok, ahol kifejezetten jó az extra visszajelzés, de én túlságosan RED kapcsoló hívő vagyok, így engem a brown kapcsolók nem tudnak lenyűgözni. Reméljük a hazai forgalmazó nem csak brown kapcsolós billentyűzeteket fog árulni, mert lenne igény a kékre és a pirosra is. Játék közben a csuklótámasz kényelmes, viszont a billentyűzet igazi ujjlenyomat mágnes, így fel kell készülni a tisztogatására. A beépített memória jó ötlet bár, ha nem makrózik az ember, teljesen felesleges. Pláne úgy, hogy makrónál is maximum csak 20 gomb lenyomását engedélyezi a billentyűzet. Öröm az ürömben, hogy mind ezekhez a game módnak is aktívnak kell lennie, különben a makrók nem fognak menni. Pápá del gomb…Ezt leszámítva a billentyűzet jó, a fehér és piros háttérvilágítás vegyítése elsőre érdekes, de jó kivitelezés, a LED-ek fénye kellőképpen világos, az összkép pedig kifejezetten jó. A billentyűzet új verziója már RGB-s és kicsit jobb helyre kerültek a média, fn, beállítás és makrógombok is.

Strike Battle Spectra

A strike battle billentyűzetet xTreMee kollegám már bemutatta, szerelme a billentyűzettel pedig azóta is tart. Nekem is volt szerencsém kipróbálni az eredetit, így tudom miben fejlődött az elődhöz képest a Spectra. Gyerekek, nem hittem, hogy amit egyszer egy gyártó alapvetően jóra megcsinál, azt tudja fokozni. Pedog jelen esetben ez a helyzet. Átgondolt gombelhelyezések, váz átszabása minimális mértékben a kábel miatt, ugyan az a jó érzés az alumínium váz miatt, és még RGB is. A Tenkeyless adott persze, így ennek is lehet örülni. Évekkel ezelőtt a TKL ellen voltam, ez pedig annak köszönhető, hogy sose volt alkalmam hagyományos TKL billentyűzetet használni, csupán a Cooler Master rapidfire TK-val volt tapasztalatom, ami egyrészt nem magyar kiosztású volt, másrészt egy hibrid, hiszen az összes gomb megtalálható volt a billentyűzeten, csak éppen váltogatni kellett, hogy a gyorsgomb felületet szeretnénk elérni a nyilakkal, vagy a numpadot.

Ez az esetek 100%-ában érdekes használatot eredményezett, hiszen marhanehéz volt eldönteni, mikor milyen módban volt a billentyűzet. Az ötlet jó volt, csak a kivitelezés nem volt megfelelő a hazai piacra. Az Ozone billentyűzete ezzel ellentétben teljesen tenkeyless, no numpad szekció, így végre én is élvezhettem ennek előnyeit. És őszintén, ha az asztalon előttünk van a billentyűzet az egér mellett, és nem egy billentyűzettartó részen az íróasztalon, akkor ég és föld egy rendes és egy TKL közti különbség. Sokkal több hely jut a jobbkéznek az egérmozgás tekintetében, a padot és az egeret közelebb lehet egymáshoz tolni, ezzel a testünknek sokkal kényelmesebb használatot biztosítva, így a játékélményen hatalmasat tud dobni. A sok dicséret után pedig ideje megvizsgálni a billentyűzetet.

Küllem

Ahogy említettem ez egy TKL billentyűzet, így meglehetősen kompakt, ergo könnyedén elfér egy hátizsákba is. Ennek csupán egy hátulütője van, mégpedig a kábel, ami nem eltávolítható. Ugyan a kábel harisnyázott, illetve külön járat van a vázban a kábelvezetés miatt, de ez nem változtat a tényen, ráadásul még sajnos kicsit rövidnek is bizonyul a kábel. A váz erős szerkezetének köszönhetően a billentyűzet nem hajlítható, strapabíró. A sapkák formája a Strafe billentyűzetemhez képest jóval laposabb, ezáltal nagyobb felület jut az ujjaknak, ergo könnyebb őket leütni, kényelmesebb. A 6 makrógomb ezúttal a F1-F6 funkcióbillentyűkön kapott helyet, így sokkal jobban kézre esik, mint az elődön. Ugyan a késleltetésért és a kommunikációs frekvenciáért felelős gombok lemaradtak, cserébe tonnányi RGB világításmódot rejt magában a billentyűzet.

Az alumínium váz stabil érzetet ad a billentyűzetnek, nem igazán lehet hajlítani sehogy sem. A billentyűk elosztása tökélete, a sapkák kellemes mérettel lettek ellátva, ezáltal kényelmes használatot eredményezve. A világítás pedig önmagáért beszél. Csak ezen részét a billentyűzetnek hat különböző gombbal tudjuk szabályozni, amik önmagukon kívül még plusz egy-két egyéb preset világítási beállítást is tartalmaznak, így, ha valamire nem lehet panasz, az a világítás. Egyrészt létezik egy robbanás mód, amely a lenyomott gombból kiindulva készít egy vízgyűrűhöz hasonló effektet. Ez lehet RGB színben vagy sima színekben is. A snake üzemmód csak szimpla egyszerű színekben működik, lehet lassított és gyors üzemmódban is működtetni a módot, de nem lehet sajna vele játszani, ami nagy kár. Az eső üzemmód random billentyűket képes megvilágítani rgb vagy éppen statikus színekben. A légző mód szinte minden világítós eszközön megtalálható, nem kell bemutatni. A statikus mód szintén ilyen, előre meghatározott 7 színben tud pompázni a billentyűzet Driver nélkül, driverrel pedig 16.8 millió szín a határ. Végül a hullám üzemmód a leg változatosabb, ugyanis nem csak 1 sima egy irányú RGB hullámot tartalmaz, az kevés lenne… cserébe van 4 irányú RGB hullám, plusz radar üzemmód mind a 7 színben amint driver nélkül tud a billentyűzet. A 7 szín azért érdekes, mert alapvetően driver nélkül a wave üzemmódon kívül csak az jelenti az RGB-t. De mik is ezek a színek? Piros, kék, zöld, citromsárga, rózsaszín, cián, fehér. De mivel a felhasználói közönség ezzel még mindig nem lehet elégedett, így megemlíteném, hogy a belső memóriába driver nélkül is lehet világítási profilokat létrehozni. Ezt az Ozone gomb és a 3 alsó nyíl gombbal lehet előhozni, amely lényegében kiválaszt egy profilt, ott pedig a gombokat addig kell nyomogatni, amíg a nekünk megfelelő színt nem hozza elő… Persze csak egyesével. Tesztelőknek pedig a leghasznosabb funkció: A billentyűzet resetelhető! Ha az ozone gomb és a scroll lock egyszerre 3 másodpercen keresztül lenyomásra kerül, akkor a billentyűzet törli a belső memóriáját.  Ilyen kellene minden egyes billentyűzetbe, igazi tesztelőbarát funkció. A média gombok a nyilak feletti gyorsgombokon kaptak helyet, így azokról sem kell lemondani.

Driver, ami jobb, mint az előző…

Az új spectra széria tagjai újított küllemmel rendelkező drivert kaptak, ami már valamivel jobban felszerelt, mint a strike pro fapados drivere, de sok mindenben ugyan ott lépnek fel a hiányosságai. Kezdjük rögtön azzal, hogy firmware frissítés nélkül nem fog működni a driver, de ezt ha érzékeli a billentyűzetet a gép, a driver automatikusan végrehajtja. Ugyan a 20 gombos makrólimit ugyan úgy megmaradt, a gombok beállítási lehetőségei ugyan azok, a makró még mindig csak game módban működik, de a világítási profilokért felelős felület végre EU kiosztást kapott, így a Tesoro billentyűzeteivel ellentétben az összes gomb személyre szabható. Lényegében viszont az új külsőn és a világításért felelős menüponton kívül semmi egyebet nem tartogat a driver.  Cserébe a világítás menüpont hasznos, és remek profilokat lehet létrehozni benne. Én például Dungeon Defenders II és Terraria profilt is (az utóbbi nemsokára Razer Chroma SDK támogatást kap, megelőztem őket) hoztam létre a billentyűzeten.

Használat közben

Itt van igazi előnye a tenkeyless billentyűzeteknek. Én alapvetően ahhoz voltam szokva, hogy a billentyűzetet az asztal billentyűzettartóján használtam, ami gépelés tekintetében igazán kényelmes volt, de gaming tekintetében már nem, sőt majdhogynem féloldalasan kellett ülnöm ahhoz, hogy kényelemesen tudjam használni a billentyűzeteket. A TKL-nek köszönhetően kipróbáltam milyen az, ha a billentyűzet az egér mellett van. A kompakt mérete miatt rengeteg hely maradt az egérnek, előttem pedig egy új világ nyílt meg gaming tekintetében.

Semmi fárasztó érzés a testnek, a két kezem egyforma távolságba volt egymástól, kényelmesen hátra dőlve tudtam élvezni a játékokat, amiket korábban nem. Ugyan kipróbáltam ezt teljes méretű billentyűzetekkel is, nem az igazi. Gépeléshez ott el kell fordulni, és máris rosszabb érzetet kelt emiatt a testnek. Tehát ha valaki gamingre akar billentyűzetet vásárolni, és nem létszükséglete a numpad, annak nincs kérdés, irány TKL billentyűzetet vásárolni, nem fogja senki sem megbánni. Ez leginkább amiatt is van, mert magyar a billentyűzet, így, ha valaki nem vakon gépelő, vagy esetleg nem tudja egy adott karakter melyik gomb másodlagos funkciójaként érhető el, az fellélegezhet.

Conclusion Time!!!

Összességében mindkét billentyűzet bizonyított, mindkettőnek megvan a maga előnye. A Strike pro például kényelmes a kéznek a műanyagfelület mintázatának köszönhetően, míg a Strike Battle Spectra nagyjából mindennek kényelmes, köszönhetően a kompakt méretének. Személy szerint, ha nekem választanom kéne, a Strike Battle Spectra lenne a választásom, egyrészt az RGB, másrészt a kompaktsága miatt. Ugyan a Strike Pro USB Hub-ja is jó ötlet, de a méretéből adódóan nehezen hurcolható, így LAN partikon nem a legjobb társ. A spanyol gyártó évről évre jobb termékeket készít, így már izgatottan várom, hogy mi lesz a következő termékük.

A tesztben szereplő billentyűzeteket az Ozone magyar forgalmazója, az FPO hungary biztosította számunkra!