Enermax Liqmax II 240 folyadékhűtés tesztje

Az Enermax számítógépházaival, tápegységeivel és processzorhűtőivel már bebizonyította hozzáértését. A többi gyártóhoz hasonlóan az Enermax is próbált a felhasználói igényekhez igazodni, így a folyadékhűtés piacán is képviselteti magát. Az első generációs AIO Liqtech és Liqmax folyadékhűtéses sorozat után a Liqmax sorozat frissített változatai is piacra kerültek Liqmax II néven, mely sorozat a Liqmax 120S és Liqmax 240 modelleket tartalmazza. A korábbiakban már kipróbáltuk a kisebbik modellt, most pedig a nagyobbik, Liqmax II 240-es változatot fogjuk górcső alá venni és összehasonlítani a nálunk járt processzorhűtőkkel.

A Liqmax II 240 egy 240 mm-es radiátorral ellátott AIO folyadékhűtés. Az AIO folyadékhűtések nagy előnye az egyedileg épített megoldásokkal szemben a könnyű szerelhetőség, valamint a karbantartási igény hiánya. A gyártó a Liqmax II 240 esetében a hosszú élettartamot a flexibilis, folyadék elpárolgását megakadályozó gumicsővel és a pumpában található kerámia csapágyakkal garantálja.

A 274 x 120 x 27 mm-es méretekkel rendelkező radiátoron két darab 120 mm-es ventilátor került elhelyezésre, melyek több okból nagyon érdekes megoldások. Első körben a lapátkialakítás a szembetűnő. A kilenc darab lapát, speciálisan hajlított “penge”, mely az Enermax saját fejlesztése. Ez a kialakítás intenzívebb légáramlást biztosít, melynek köszönhetően a levegő gyorsabban és nagyobb mennyiségben jut át a radiátoron. A másik érdekesség, illetve erény a ventilátoroknál, hogy a rögzítési pontokon gumírozott borítás található. Ennek eredményeképp a ventilátor által keltett rezgés nem kerül át a házra, ami többlet zajszintet eredményezne.

A harmadik érdekessége a ventilátoroknak az, hogy a PWM vezérlés lehetősége mellett 3 fokozatú kapcsoló is elhelyezésre került. Ez a valójában feszültség szabályozó kapcsoló három különböző fordulatszám limitet tud létrehozni, a zajszintet és ezzel a komfortérzetet nagy mértékben befolyásolva. A ventilátor legalacsonyabb lehetséges fordulatszáma 500 RPM, melyet a legkisebb álláson 1200 RPM-re maximálhatunk. A következő, második állás megengedett maximuma 1600 RPM, míg a legnagyobb álláson elérhető a ventilátor maximális teljesítménye a 2000 RPM. Mindhárom esetben lehetőség van a PWM vezérlésnek köszönhetően az automatikus fordulatszám szabályozásra.

A radiátor és a vizesblokk között a már említett két darab 300 mm vastag gumicső keringeti a hűtőfolyadékot. A gyártó a vizesblokk összeállításánál a szabadalmaztatott SCT (Patented Shunt-Channel-Technology) technológiát alkalmazta, ami annyit jelent, hogy a rézlap, mely egyik oldalról a processzor sapkával, másik oldalról a hűtőfolyadékkal érintkezik egy bevágást kapott, amely megakadályozza a határréteg kialakulását, ami lassítaná a folyadék áramlási sebességét a lapka felszínén, ezáltal nő a hőleadás mértéke.

A vizesblokk felső részén egy ENERMAX logót találunk, mely fehér LED világítást kapott. A LED nem RGB, azaz nincs lehetőség a fehéren kívül más színek “kikeverésére”. Ez nem is olyan nagy gond, hisz a Liqmax II 240 szürkésfekete színe minden konfigurációba beleillik, a fehér fény pedig mindenhez megy. A színek kikeverése egyébként sem lenne lehetséges, hisz az Enermax nem mellékelt driver-t a hűtőhöz, ami a fordulatszám profilokat elérhetővé tenné a folyadék hőmérsékletétől függően, vagy a világítás szabályozását engedné. A driver hiányát véleményünk szerint a ventilátorokon elhelyezett feszültség szabályzó interfészek némiképp ellensúlyozzák.

Specifikációk:

Összeszerelés:

Intel LGA 775/115x / 1366: Az Enermax Liqmax összeszerelése kimondottan egyszerű, ami a legtöbb AIO folyadékhűtés előnye természetesen. A mellékelt tartozékok között találjuk az univerzális hátlapot, mely egyik oldalát az alaplap felé fordítva az Intel, míg a másik oldalára fordítva az AMD csavarhelyeket tudjuk használatba venni. Nagyon jó kezdeményezés a gyártótól, hogy a processzor felőli oldalon a távtartó műanyag hengerek rászorulnak az átvezetett csavarokra, így a radiátor felhelyezése után csak rá kell húzni az előre felszerelt hűtést a csavarokra, amik megvezeti azt. A gyári paszta helyett most is, a korábbiakhoz hasonlóan NT-H1 hővezető pasztát használtunk.

A radiátor felhelyezése a Liqmax II 120S-el ellentétben nagyon egyszerű, hisz mindkét ventilátort a radiátor házhoz történő felcsavarozása előtt rögzíteni tudjuk, így nem kell manőverezni azzal, hogy a ventilátor és a radiátor csavarhelyei egybe essenek a ház csavarhelyeivel. Ha a radiátor fenn van a helyén, már csak a pumpát ellátó 3 pines csatlakozót kell az alaplapra csatlakoztatni, valamint a két ventilátort összekötő 4 pines Y kábelt rögzíteni ugyancsak az alaplapba.

AMD AM2/AM2+/AM3/AM3+/FM1/FM2/FM2+: Ennél a foglalatnál az univerzális hátlap fordítva kerül az alaplapra, valamint a vizesblokkon lévő fém pántokat az AMD foglalathoz készített megoldásokra kell lecserélni.

Intel LGA 2011: Itt az univerzális hátlapba az LGA 2011 foglalathoz mellékelt 4 darab fémcsavart kell becsavarozni, majd erre ráhúzni a vizesblokkot a pántok segítségével.

Tesztkonfiguráció:

Tesztkörnyezet:

A teszteket az AIDA 64 diagnosztikai program rendszerstabilitás tesztjével végeztük, melynek során a processzort 100%-os terhelésnek vetettük alá. A vizsgálatot 4000 Mhz-es alapórajelen fix 1.085V feszültségen és 4400 Mhz-es órajelen (mind a négy mag) 1.220V-os feszültségen végeztük. A manuálisan beállítható maximális fordulatszámokat használtuk, azaz fix 1200, 1600 és 2000 RPM volt beállítva. A zajszinteket, mivel nincs lehetőségünk ilyen jellegű mérésekre a gyártók oldalán olvasható adatok alapján hasonlítottuk össze.

Teszteredmények:

A 4000 Mhz-es órajel nem okozott gondot a 240 mm-es radiátorral ellátott Liqmax II 240-nek, mindössze 2 °C-ra maradt le a Corsair zászlóshajójától (az új 280 mm-es modellt még nem teszteltük) a H110-től. 1600 RPM-es fix fordulatszámon 3 °C-al nőtt a processzor hőmérséklete, de így is tudta azt a teljesítményt, amire a léghűtéses óriások képesek. 1200 RPM-es fordulatszámon a hűtés kimondottan halk volt (23 dBA) és így is csak 57 °C-ra melegedett fel a processzor.

 

4400 Mhz-en is kimondottan jól teljesített a Liqmax II 240, hisz maximális fordulatszámon mindössze 65°C-ra ment fel a virtuális hőmérő higanyszála. 1600 RPM fordulatszámon 69°C-on működött a processzor és csak 1200 RPM-es fordulatszámon melegedett a processzor 70 °C fölé. Ez annyit jelent, hogy a processzorhűtőben még jócskán van erőtartalék magasabb órajelek elérésére és ez nem csak maximális fordulatszámon lehetséges.

Összegzés:

Az Enermax Liqmax II 240 egy jól sikerült vérfrissítése az gyártó folyadékhűtés arzenáljának. A processzorhűtő széles fordulatszám-tartományban képes működni, ezért terheléstől függően a zajszint és a fordulatszám között könnyen megtalálhatjuk az egyensúlyt az állítható PWM kapcsolók segítségével. A hűtés a ventilátorokon elhelyezett gumibakoknak köszönhetően nem rezonál, így nem keletkezik mellékzaj. A vizesblokk nagyon esztétikus a fehér LED fénynek köszönhetően, bár azért az RGB módot hiányoljuk. A folyadékhűtés előnye - már ha van két darab 120 mm-es egymás melletti ventilátorhelyünk - a teljes kompatibilitás, hisz a RAM bővítőhelyek teljes szabadságot élveznek. Amiért ajánljuk a Liqmax II 240-et az a kiváló hűtési teljesítmény és kompatibilitás mellett a kedvező ára, mely 22.000 forint környékére tehető.